Államfők és köszönőemberek

A rendszerváltást követően egymás után hivatalba lépő elnökök saját jogon, tiszteletreméltó múltjuk alapján állhattak az ország élére. 2005-ig úgy tűnt, hogy e tekintetben a pártok között kimondatlan, az Alkotmány, a kerekasztal-megállapodások szellemét messzemenőkig respektáló konszenzus uralkodik: a magyar államfő olyan ember, akit korábbi élete kifejezetten arra predesztinál, hogy az ország első közjogi méltósága legyen. Akkor az MSZP tűzön-vízen keresztül a még csak jelentősebb politikai teljesítménnyel sem bíró, szimpla pártember Szili Katalint támogatta.

2010, a NER születése sok más mellett ebből a szempontból is cezúrát jelent: az addig saját jogon államfővé avanzsáló tekintélyek helyét jó fellépésű köszönőemberek vették át, akik szerepük alapján sokkal inkább idézik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hajdani elnökeit – Dobi Istvánt vagy Németh Károlyt –, mint Göncz, Mádl és Sólyom olykor vitát keltő szellemi autonómiáját.

Ha a választásokat a kormánypárt esetleg elbukja, az akár még új helyzetet is teremthet.

• Milyen legyen az ideális magyar államfő és ki válassza meg?
• Legyen-e hatalmi tényező a köztársasági elnök?
• Mi a különbség Áder János és Mádl Ferenc között?

A teljes cikket a Magyar Hang március 4-én megjelent, 2022/10. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!