Több mint nyolcvan évvel ezelőtt írta meg Móricz Zsigmond Árvácska című kisregényét, egy állami gondozásba adott kislány kegyetlenül realista szenvedéstörténetét. Mit ér a gyerek, ha lelenc? Móricz regényéből kiderül, a két világháború közti Magyarországon szinte semmit. Árvácska bár szeretetre vágyik, bántják, ahol érik, rabszolgaként tartják, szidják, verik. A nevelőszülők nyomorúságos életük minden frusztráltságát, bűntudatát rajta vezetik le. Akik segíthetnének, elfordulnak.
Több mint nyolcvan év telt el azóta. Mi változott? Sorolhatnánk a vívmányokat, jogszabályokat, statisztikákat. Ám szembejön a valóság: egy tizenéves fiú a vonat elé veti magát, mert nem bírja tovább elviselni a bicskei gyermekotthon vezetőjének szexuális zaklatását. A vezető helyettesének aljas igyekezetét az igazság eltussolására. A 12 hónapos hajdúsági kisfiút ötéves bátyjával együtt kiemelik nélkülöző családjukból. Hónapokon át válogatott kínzásokat élnek meg több nevelőszülőnél. Kétéves a kicsi, amikor szenvedése tragikus véget ér: agyonverik. Bátyja valószínűleg végignézte haláltusáját, azóta nem beszél. Mit tesznek, akik segíthetnének? Kegyelmet adnak a kegyetlen elkövető segítőjének. Elhallgatják a tragikus gyerekhalált. Mintha nem az lenne a baj, ami történt, hanem az, hogy kiderült. A hazugság, a képmutatás mit sem változott. És ezek csak a legutóbb nyilvánosságra került esetek. A téma kutatása közben a pokol legmélyebb bugyrai tárultak fel előttem.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
