Itt a nyár! – rikkantja a férfi, ahogy elbiciklizik mellettem. Hétágra süt az áprilisi nap, lehet akár öt fok meleg is. Ötszáz kilométerre Helsinkitől északra ez már a nyár ígérete. De a fák között még megül a hó, s a májusi szelek is havat hoznak. Mondom is a finneknek: nem eszi meg a kutya a telet... Tetszik a helybelieknek a mondás, mint minden, ami a természetről szól. Ahogy gyermekkoromban, Szabadbattyánban, a köszönés után errefelé is azonnal az időjárásra terelődik a szó. Okosabb várni a gereblyézéssel, tanácsolják, a kemencét meg szerencsés hetente felfűteni. A szárcsák még nem úsztak föl a folyó felénk eltévedt ágán, márpedig a vízimadarak megjelenése jelzi majd végérvényesen a tavaszt.
A patakparti házaspár nem idevalósi, a nyaralójukba (finnül: mökki) autóznak át nyolcvan kilométert a hétvégeken. Úgy érkeznek, hogy már hozzák magukkal a reggeli újságot. Apró figyelmesség, aznap nem kell kigyalogolnom az útszéli postaládához. A gesztus finnesen szemérmes jelzés is egyben: megjöttek, amikor csak kedvem támad, átnézhetek hozzájuk. A szembe-szomszéd ott áll mellettem minden befűtésnél, nehogy megfeledkezzek a tüzelés elején megnyitni, a végén meg elzárni a szellőzőnyílásokat. Egy reggel, mire felocsúdom, minden szó nélkül el is tolja traktorával a havat a ház elől. Nekem már csak a lépcső tisztítása jut. Különös, gyerekkori emlék-öröm minden mozdulat: ha jól számolom, 65 éve nem söpörtem havat.
• Milyen magyarként Finnországban önkénteskedni egy idősotthonban?
• Miként élik meg a finnek a háborúk?
• Egy klasszikus betelefonálós műsorban milyen problémákról beszélnek?
• Miért hallani madárhangokat a híradókat megelőzően?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
