A hollandok morális kötelességüknek érezték, hogy támogassák a bajba jutott magyarokat

Lázas kutatómunkával töltöttem február 20-ának éjszakáját. Jeles András filmrendező indított el rajta, amikor Facebook-oldalán segítséget kért a követőitől. Kifejezetten részletes leírást adott arról, mit is keres: „Gyerekkoromban sokat forgattam egy könyvet, amely egy szegény kamasz fiúról szól, aki a húszas években (múlt század!) Óbudáról gyalogosan elindul Hollandiába, mert ott – az első háború után – néhány hónapig pazarul érezte magát: jól bántak vele és sokat ehetett stb. Sajnos se a könyv címére, se a szerző nevére nem emlékszem. A könyv borítóján színes Közép-Európa térkép volt, amelyen ábrázolták a Budapesttől Hollandia valamelyik városánál véget érő útvonalat. Emlékszem még a könyv első mondatának indítására: »Amikor átmentem a Flórián téren...« Természetesen nem emlékszem se a kiadóra, se a megjelenés pontos dátumára, – az biztos, hogy a két háború között adták ki, és ifjúsági könyvről van szó.”

A felvetésre, miszerint nem torzíthat-e az emlékezet, és nem lehet-e szó későbbi kötetről, azt írta: biztos, hogy a két háború között jelent meg, mert emlékszik a könyv fazonjára. Olyat pedig a kommunizmus alatt nem adtak ki, „régi” könyv volt. Végül nem jártam sikerrel, a megfejtést Gerlóczy Márton hozta: Zsoldos Attila könyvét, a 3000 kilométert kerestük. Viszont nehezen is találhattam volna meg, minthogy Zsoldos valójában nem Hollandiába, hanem Belgiumba indult gyalogszerrel. Mehetett volna persze Hollandiába is, miután a két ország volt érintett a világháború utáni gyermekvonat-akciókban. Akkoriban rengeteg nélkülöző gyerek jutott el hosszabb-rövidebb időre a kontinens másik felére, hogy míg itthon családjuk egyenesbe jön, addig se kelljen éhezniük. Az akciónak kiterjedt magyar irodalma született a korszakban, nem meglepő módon Jeles posztja alatt is főként ezekre tippelgettek az emberek. Volt, aki például Szondy Györgytől a Testvérke naplóját említette, más Krúdy Gyulától a Liga Gida kalandjait, megint más Sas Edétől a Tányértalpú koma utazása Hollandiába című kötetet. De Zsoldos könyve az, ami valóban az említett borítóval jelent meg, és így kezdődött: „Mikor végigmentem a Flórián téren, Török Laci tölcsért formált a tenyeréből és rámkiáltott: – Halló, Attila, délután ötkor kezdődik a meccs, okvetlenül gyere te is!” 

A gyermekvonat-akcióról nemrég Úti cél: remény címmel egy kiállítás is megemlékezett a Budapesti Történeti Múzeumban. A március végén zárult tárlaton láthattunk kéziratokat, rajzokat és fotókat, a történelmi kontextus és az egyéni életutak bemutatásán keresztül meséltek a nagy hatású, több mint hatvanezer gyereket érintő akcióról. A húszas évek eleji utak pedig gyakran nemcsak az érintett gyerekek sorsát határozták meg, de családjukét, leszármazottaikét is. Kiét azért, mert végül kint alapított családot, míg a hazatértek a holland nyelv és kultúra szeretetét örökítették tovább.

• Miként marad meg az érintett családokban a holland kultúra szeretete?
• Hogyan írtak a holland szerzők az érkező magyarokról?
• Milyenek voltak az akcióról tudósító magyar regények?