A klasszikus, szovjet – eredetileg sztálinista – mintájú feljelentő kritika retorikáját és bizonyos vonásait tekintve kétségtelenül hasonlít napjaink számos uszító hangú kulturális témájú írásához, alapvetően különbözik a mai gyakorlattól – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Herczog Noémi színháztörténész és kritikus, akinek a közelmúltban jelent meg Kuss! – Feljelentő színikritika a Kádár-korban című kötete. Elmondása szerint ha napjainkkal keresünk megvilágító erejű párhuzamokat, akkor a NER kultúrpolitikája ebből a szempontból szerinte nem annyira a Kádár-kort követi, mert – a financiális cenzúra következményeképpen – egyre inkább 3 helyett a „2 T” – támogatott, tiltott – talaján mozog, igaz, hogy teljesen más körülmények között, mint a Rákosi-korban.
Herczog Noémi kitért arra is, hogy állásvesztéssel járhat, ha valaki a nyilvános térben kormányellenes véleményt fogalmaz meg. Azért írtam meg a könyvet egy számomra nehéz, részben ismeretlen terepen mozogva, mert bár nem vagyok történész, fontosnak tartom, hogy történeti léptékben lássuk a jelenünket.
• Hogyan született meg, alakult ki a kádári idők mérsékelten feljelentő kulturális sajtógyakorlata?
• Járhatott-e erőteljesebb retorzióval egy-egy kritika?
• Hogyan reagáltak az illetékesek a mellébeszélésre?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
