Kémkedés a klímaváltozás ellen

Ha ma meg akarjuk nézni Földünk szinte bármely pontját az űrből, ehhez csak a Google Earth-t kell behozni a böngészőben, és ezernyi műhold fotóit nézegethetjük. Negyven évvel ezelőtt azonban semmi hasonló nem állt a bolygó változásait kutató tudósok rendelkezésére. A Földet fotózó szatellitek nagy része kémműhold volt, felvételeik szigorúan titkosak. Volt azonban egy nő a CIA-nál, aki átlátta, hogy a sokmilliónyi kémfotón nemcsak szovjet atomrakéta-silókat érdemes keresgélni.

Linda Zall nem tekinthető túl termékeny kutatónak: egész pályafutása alatt csupán három tudományos közleményen szerepel szerzőként. Jelentéktelen, gondolhatnánk, pláne, hogy a most hetvenéves nő karrierjében volt negyven év, amikor semmit sem publikált. A The New York Times portréja szerint azonban ő az egyik legfontosabb klímatudós az elmúlt évtizedekből, aki olyan ablakot nyitott bolygónk változóban lévő éghajlatára, amelyről annak előtte a kutatók még csak nem is álmodhattak: a műholdas felvételek szinte végeláthatatlan tömegét.

Miért volt neki kulcsa ehhez az ablakhoz? Ugyanazért, amiért évtizedeken keresztül egy sor sem jelenhetett meg tőle sehol nyilvánosan, és az ő irányításával, segítségével született tudományos eredményeken sem lehetett megemlíteni a nevét: Zall a CIA-nak dolgozott. Ha úgy tetszik: kém volt.