Két csontot találtam meg a fiamból

Huszonhét éve, 1995. július 11-én kezdődött, és tizenegy napon át tartott a srebrenicai mészárlás, melynek alkalmával 8372 bosnyák férfit és fiút irtott ki Ratko Mladic tábornok vezetésével a Szerb Köztársasági Hadsereg, valamint a Skorpiók elnevezésű szerb félkatonai egység. A vérengzés történetéből Quo vadis, Aida? címmel Jasmila Zbanic (Szerelmem, Szarajevó) rendezett felkavaró mozifilmet. Az alkotás idén elnyerte az Európai Parlament és az Európai Filmakadémia LUX-közönségdíját. A strasbourgi díjátadóra elkísérte a rendezőt a meggyilkoltak feleségeit, édesanyáit tömörítő Srebrenicai Anyák nevű civil szervezet elnöke, Munira Subasic. Lapunk tudósítója az Európai Parlamentben, a díjátadó alkalmával beszélgetett a film rendezőjével és a srebrenicai áldozatok hozzátartozóit képviselő egyesület vezetőjével.

Elsőként Munira Subasicot nyílt alkalmam kérdezni, akinek a férjét és az egyik fiát is megölték huszonhét éve. A nő külsőre semmiben sem különbözik más kelet-európai asszonyoktól. Felületes szemlélő egészen biztosan azt mondaná róla, hogy „egy megtört, idős asszony”. A tekintetében valóban ott van egyfajta fáradtság, ám ezzel együtt valami hihetetlen eltökéltséget is sugároz a beszélgetőpartnere felé.

Szóba hozza, sokan el sem hiszik, hogy megtörtént volna a srebrenicai vérengzés. A holokauszttagadókhoz hasonlóan vannak már Srebrenica-tagadók is Európában. De az idősek között nem terjed ez a pszichés betegség, ők mind tudják, mi az igazság.

• Mennyire tartja hitelesnek a filmet a Srebrenicai Anyák nevű civil szervezet elnöke?
• Mit gondol Orbán Viktorról?
• Ő és a rendező hogyan vélekedik az ukrajnai háborúról?

A teljes cikket a Magyar Hang július 8-án megjelent, 2022/28. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!