Rossz szomszédság, török átok – tartja a régi mondás. Erről Kína és India vezetői sokat tudnának mesélni. A két nagyhatalom közötti határviták nem látszanak csillapodni, az országok riválisként tekintenek egymásra, gazdasági kapcsolataikban azonban igyekeznek pragmatikusan egymás felé fordulni. A kérdés az, hogy érdekeik és félelmeik idővel felülírják-e a gyümölcsöző kapcsolat iránti igényeiket.
Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban találkozni a hírekben azzal a kifejezéssel, hogy „globális dél”. Ezt a több országból álló blokkot (szövetségi rendszernek azért nem lehet nevezni) olyan országok alkotják, melyek nagyobb teret követelnek maguknak a világpolitikában, és ezzel egyidejűleg megkérdőjelezik az Egyesült Államok, vagy tágabb értelemben a Nyugat hegemóniáját. Olyan államok tartoznak ebbe a csoportba, mint Kína, India, Irán, Brazília és tágabb értelemben Oroszország. Ez utóbbi elnöke, Vlagyimir Putyin szeret úgy hivatkozni a globális délre, mint ami a világ igazságtalanságait és a Nyugat hatalmi túlsúlyát kívánja megszüntetni, egységes akarattal. Moszkva az Ukrajna elleni háborút ennek a harcnak az egyik csatatereként igyekszik láttatni.
De valóban olyan egységes ez a tömb, mint amilyennek azt néhányan állítják? Bár valóban sok tekintetben hasonlók az érdekeik, az országok kapcsolatait számos feszültség terheli. Ezek közül most az India és Kína közötti ellentéteket elemeztük a térség két szakértőjével, Salát Gergellyel és Trembeczki Zsolttal, a Magyar Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársaival.
• Milyen versikével kedveskedtek egymásnak a két nagyhatalom polgárai az ötvenes években?
• Miért botokkal esnek egymásnak a kínai és indiai határőrök?
• Valósaik-e Új Delhi biztonságpolitikai aggodalmai?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
