Kuss!

Nem szól ez másról, mint arról, amit címként jegyeztem: maradjunk csendben! Lehet itt hímezni-hámozni, szuverenitásvédelem néven ideológiát rakni mögé, a végső cél ugyanaz, a hatalomkritikus hangok elhallgattatása büntetőjogi fenyegetés belengetésével. Mint egy ócska drogsztoriban, a nyugati bankó az új heroin, ha valaki célkeresztbe kerül, eurót vagy dollárt csempészhetnek a kabátzsebébe, hogy aztán a motozásnál bizonyítékként lengessék meg a bankókat a kiszemelt áldozat előtt: „Lám, lám, idegen érdekeket szolgálgatunk, a szuverenitásunkat támadgatjuk?”

Mi lehet a végső cél az állampárt számára? Hogy csupán magukkal kerülhessenek vitahelyzetbe? Az Országgyűlés után a széles közvélemény is az ő játszóterük legyen? Nem értem, miért nem jó, ha véleménykülönbség alakul ki bármilyen országos közügyben. Az vinné előre országunk dolgait, ha a hatalom hangjával szemben egy ugyanolyan hang áll? Nem hiszem. Ebből a faramuci helyzetből nem lesz progresszió (ohh, ez a gyűlölt szó!), ebből egyszemélyi diktatúra lesz, földalatti mozgalmakkal, szamizdattal, amelynek ellenőrzése, eltiprása mérhetetlen pénzt emészt majd fel. Jönnek a feljelentgetések, újraéled a besúgóhálózat, ismét elindul a másként gondolkodók vegzálása. Ismerős a helyzet, nem?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/48. számában találja. Vegye meg december 7-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!