Mitől fél a Fidesz?

Mitől fél a Fidesz?

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök kormányülésen vesz részt a Karmelita kolostorban 2022. október 19-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

Fogyunk. Néhány hete jelent meg a KSH kalkulációja, amely a magyarság lélekszámát a pesszimista forgatókönyv szerint csupán 8 millióra becsüli, és nem a távoli jövőben, hanem 2050-re. Hogy ez egy reménytelenül elöregedő társadalomra nézve mit jelent, miféle jövőképet fest, könnyű belátni. Fogyásunknak azonban már most mindenféle hatását nyögjük, lásd: gonosz migránsból a magyar munkahelyeket megmentő kedves vendégmunkások, ám ez csupán egyetlen közéletvektor a sok közül, amelyek azonos tulajdonsága, hogy egyazon irányba mutatnak. Hát ez meglehetősen matematikaira sikeredett, úgyhogy oldásként megadnék még egy ilyen vektort: a népességcsökkenés miatt ismét újra kell rajzolni a választókörzeteket, és láss csodát, az új határok újfent a Fidesznek kedveznek. Emelje fel a kezét, aki meglepődött! No, de mi jön ki az egyenlet végén – ha már matematika? Hogy a Fidesz fél. És ez mélyen elgondolkodtató

Mitől, és leginkább: miért fél a Fidesz? Ha körbenézzük a honi közéletet, vaskos média-, jogi és gazdasági erődítménnyel védett, megingathatatlanul stabil kormányzati tömböt találunk. Szemközt a „se veled, se nélküled” állapotában toporgó, megosztott, erőtlen, elképzelések, ideológiák és kommunikálható történetek nélküli szórványellenzék. A NER az utolsó csavarig kész, a gépezet olajozottan és zökkenőmentesen üzemel, az alkotó mégsem pihen. Mert mindez számukra nyugtalanítón kevés, a kormányerő tehát a pillanat uralásának minden egyes másodpercében azon dolgozik, hogy még, és még és még biztosabbá tegye egyeduralkodó helyzetét. Mindeközben odavész mindaz, amiért egyáltalán érdemes volt rendszert váltani: szó nincs már polgári demokráciáról, versenyalapú piacgazdaságról, egészséges szerkezetű nyilvánosságról, kiszámíthatóságról (habár a Fidesz kiszámíthatatlannak tűnő folyamatos csűrése-csavarása végül is kiszámítható), de nincs már egységes nemzet, sem közös jövőkép, sem valódi célok, sem kultúraközösség, sem semmi. Mindaz, amiben oly jó volt hinni, a politikai hasznosság áldozatává lett. De mi végre ez a folytonos és intenzív rettegés?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2024/2. számában találja. Vegye meg január 18-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online! 

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!