Születésnapomra

Ötvenéves lettem én – meglepetés! Tudom, csak egy szám, az ember időfüggőségének szimbóluma, mert nekünk mindig minden körülmények között tudnunk kell, hány óra. Ellenben ami állítólag igazán fontos, az, hogy odabent mit érzünk, ez sokaknál egy másik szám, tizenévesen nagyobb, ilyentájt pedig kisebb, mint amit idekint mindenféle tünetekként hurcolunk magunkon, na, de lássuk, mit mutat az én belső számlálóm: ötvenet. Ötletem sincs, mit jelent ez, elcsépelten a B oldal közepét, miszerint kevesebb van hátra, de ha jobban belegondolok, ez negyven felett végig érvényes, mégsem agyalunk rajta, például tavaly sem jutott eszembe, szóval valamit mégiscsak tud ez az ötven. Számvetéshez viszont kevés.

Mert azért mégis csak van még hátra. Legyen akkor, mondjuk, előjáték a számvetéshez, hogy ha eljő a valódi pillanat, tudjak hirtelen mihez nyúlni, legalábbis a közéleti fiókban. 1973. április 20-án születtem Sátoraljaújhelyen. Ugorjunk. 1989-et írunk, szeptember, sulikezdés, középiskola harmadik évfolyama, a legjobb, mert még nem nyomaszt az érettségi, és már nem nyomaszt az újoncság. Pezseg a helyi közélet. Pártszervezetek alakulnak, egyre többen járatják a Reform magazint, néhányan a Magyar Fórumot, Habsburg Ottó Sárospatakon tart előadást, a Nyugathoz tartozásról beszél, a polgárságról, hiszek neki, miért ne tenném, nem sokkal később Lezsák Sándorék bontanak zászlót a szomszédban, bekukkantunk, de túl sok az idős ember (biztos ötvenesek – ha-ha-ha), meg valahogy az MDF nem az én világom, kocsmázásba torkollik a délután.

• Hogy zajlott a rendszerváltás és a taxisblokád Sátoraljaújhelyen?
• Mi volt az első rettenetes csalódás a politikában?
• Mikor engedte el Dévényi István magában „azt a bizonyos polgári Magyarország ábrándot”?
• Mi lett a Fidelitas informatikai kabinetjének tagjaiból?
 
A teljes cikket a Magyar Hang hetilap április 21-én megjelent, 2023/16. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!