Nácizás és dafke-nem: ilyen volt húsz éve az uniós népszavazás

Gyakorta megesik, hogy amikor a múlt egy-egy politikai eseményét idézzük fel, sóhajtva emlegetjük: akkor még mennyivel színvonalasabb volt a közbeszéd! Volt egy kis torzsalkodás, persze, de azért még együtt lakott a farkas a báránnyal, a párduc együtt tanyázott a gödölyével. A húsz évvel ezelőtti, 2003. április 12-i európai uniós népszavazás kampánya mindenesetre nem így nézett ki. Nácizás, szekértáborosodás, a másik folyamatos hibáztatása: így mentünk együtt az Európai Unióba. És természetesen mindenki a másikat vádolta azzal, hogy nem hidakat épít, hanem éket ver a(z amúgy nem létező) egységbe.

„Nem a nemmel szavazókra, hanem a MIÉP-re értettem a náci jelzőt” – reagálta Csontos János publicisztikájára a Magyar Nemzet 2003. szeptember 26-ai számában Gerő András. A történész egyben felhívta rá a figyelmet, hogy bezzeg a szeptember 22-ei számban még korrekten idézték őt. Amikor is a lap megkeresésére azt válaszolta: „a Magyar Igazság és Élet Pártjára értettem a náci jelzőt, amikor pénteken a XXI. Század Intézet rendezvényén arról beszéltem, hogy nem volt igazi vita az integrációról, mert a parlamenti pártok egyöntetűen támogatták hazánk belépését az EU-ba, csupán a nácik, a MIÉP, illetve a Jobbik ellenezte”. Gerő ezzel egyértelműen bebizonyította, hogy a „múlt embere” – reagálta a lapnak már Vona Gábor, a Jobbik akkori alelnöke. A cikket pedig Pál Gábor és Szakács Árpád jegyezték. Érdekes végiggondolni mindannyiuk későbbi pályáját.

• Ki buzdított a nemmel való szavazásra?
• Miért nem tartotta szerencsésnek a referendumot Granasztói György?
• Min vitázott Lovas István és Solymosi Frigyes?

A teljes cikket a Magyar Hang április 6-án megjelent, 2023/14. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!