Tudomány? Egyetem? 2. rész

Amikor a mostani kormányzat az egyetemi képzés minőségét nyíltan az elsajátított tudás versenyképességével kezdte mérni, régen lefegyverzett ellenféllel szemben nyert csatát. Azt a műveltségeszményt ugyanis, amelyre az intézmény eredetileg épült, az egyetemek már feladták, újat helyette nem találtak, tehát szakembereket képeznek, éspedig tömegesen, a növekvő igényeknek megfelelően, azonban meglehetős bizonytalanságban afelől, hogy ez mit is jelent.

Speciális hozzáértést kívánó szakterületekre azelőtt a főiskolák és felsőfokú technikumok készítették fel növendékeiket, az egyes szakmák igényeinek megfelelően. Ezzel szemben az egyetem tudományos műveltséget nyújtott azoknak, akiknek leendő hivatásuk gyakorlásához erre ténylegesen szükségük volt. Később az igények változtak: a XX. század második felében a sokszorosára nőtt az a speciális információmennyiség, amit az orvosi, tanári, mérnöki, jogászi és más magasan kvalifikált foglalkozások gyakorlóitól megköveteltek, miközben – más, itt nem részletezhető okokból – csökkent a jelentősége annak a szélesebb műveltségnek és tájékozottságnak, amit korábban szakmai és társadalmi szerepük betöltéséhez elengedhetetlennek tartottak. Az eredeti – egyetemes – összefüggéseiből kiragadott tudományos tudást a szakértelemtől már csak a mennyisége és bonyolultsága különbözteti meg. A szakemberképzésre átállt egyetemen megszerezhető tudás teoretikusan valószínűleg megalapozatlan, gyakorlati hasznossága ellenben továbbra is kétséges maradt, egészen egyszerűen azért, mert a konkrét és gyorsan változó szakmai követelmények sokféleségéhez az egyetem nem képes alkalmazkodni. Nem is ez a dolga.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap június 30-án megjelent, 2023/26. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!