Vajon mennyivel valóságosabb szereplője T. Jánosnál az üzleti világnak az egykori gázszerelő Mészáros Lőrinc, a jól házasodó Tiborcz István vagy éppen Schmidt Mária, a terror háziasszonya?
Lányi András
Honnan ez a fásultság bennünk? Hogy lehet, hogy a NER napi gyakorlatává lett jogtiprás, lopás, visszaélés nem vált ki tömeges tiltakozást? Ne látnánk, hogy mi folyik körülöttünk?
Eszünk ágában sincs tisztelni azoknak a magántulajdonát, akik birtokhoz, hitelhez, vállalkozáshoz, állami támogatáshoz és megrendeléshez a Nagy Osztozkodás során jutottak, amikor a főnök felosztotta a zsákmányt (Magyarországot) alvezérei, rokonai és mindenre elszánt hívei között.
A helyzet változásra érett: egy félrevezetett, kifosztott, elgyávult ország friss hírekre vár. Ez a baj. A híreket nem várni kellene, ahogyan szoktuk, ölbe tett kezekkel. Hanem csinálni.
Nem az a kérdés, hogy ki fogja a hatalmat megszerezni, hanem hogy azzal az eltökélt szándékkal teszi-e, hogy ha megszerezte, hiánytalanul visszaszolgáltassa azoknak, akiket megillet.
Jelenleg azzal csábítjuk a befektetőket, hogy nálunk olcsó a munkás, olcsón kapható a természet – és a hivatalnok is olcsó, szóval, hogy egészében véve nem sokat érünk. Így azután a tudásunk is leértékelődik
Szégyen, hogy ebben a súlyos helyzetben Magyarország tettleg Európa ellenségeit támogatja. A Brüsszel elfoglalásáról handabandázó orbáni demagógia pedig végképp elszigetel bennünket nyugati szövetségeseinktől.
Azon az Úton és abban az Övezetben, amelyet Hszi elnök vazallusai számára kínál, valószínűleg nem lehet büntetlenül visszafordulni. Nem csak a vasútba, egyetembe, gyárakba és politikusok vásárlásába ölt milliárdokról van szó.
Az egyetlen, ami segíthet rajtunk, ha megszabadulunk a reálpolitika kényszerképzetétől és a reálpolitika illúzióját kergető politikusainktól. Vegyük már észre: amit azelőtt reálpolitikának neveztek, végérvényesen a múlté.
Az emberiség egyötöde már egy óriási koncentrációs táborban él. Az eurázsiai kontinens túlnyomó részén minden korábbinál kegyetlenebb tekintély- és parancsuralmi rendszerek ragadták magukhoz a hatalmat.
A mai Oroszországról ilyen hiteles és ennyire megrendítő film nem sok készült, mint a Manifesto. Akik készítették, tudták, alighanem az életükkel játszanak.
A Margit hídról is jól látható Mol-torony szó szerint hídfőállása lett a városkép és a városi élet ellen indított brutális támadásnak. A felhőkarcolók a Rákosrendezőnél – és ezentúl bárhol – ennek a támadásnak a pusztító hatású nehézfegyverzete.