„Szörnyű! Ezek a világcégek az ilyen kutyás reklámokkal arra akarnak rávenni, hogy örömömben én is csóváljam a farkam, meg négykézlábon állva pisiljek”
Marabu
Közszolgálati sugárzásnak nevezzük, amikor a műsor nagy energiájú propagandát bocsát ki.
Nehéz ez. Ha túl közel állunk, akkor nem látjuk jól a korrupciót, ha meg túl messze, akkor azért nem. Ha meg háttal állunk, akkor meg azért.
„Mi a véleményed a...?” „Bocs, de tíz évre titkosítottam a véleményem!”
„Nem szoktam figyelni a politikára, fogalmam sincs, hogy ezek mostanság legális vagy betiltott dolgok.”
Bóják között.
Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években vannak eredményeink! De hogy milyen eredményeink, az szerencsére tagadható.
Próbálkozol még, hogy van-e kórház, ahol tudnak fogadni politraumás sérültet, vagy inkább lelőjem, hogy ne szenvedjen?
Jé, a TV2-t is megvettem? És mikor szeretném majd odaajándékozni a közös médiaalapítványnak?
„Citrom nincs. Nem lesz. Egyáltalán nem lesz. Betiltották.”
„Úgy hallom, a szavazáson itt csak 93 százalékos volt a támogatottság!”
A lelkes szavazóknak sokkal nagyobb szavazócédulákat kéne biztosítani, mert olyan nagy ikszet szeretnének beírni, hogy most még lelóg a papírról.
„A fenébe, úgy látom, előbb-utóbb muszáj lesz meghagyni az országnak is némi pénzt a fejlesztésre.”
„Én teljesen függetlenül, propagandacélok nélkül vagyok ilyen szegény és kitaszított.”
„Jaj, nemá! Ha minden príma közös ellenséget leszavazunk, hogy a fenébe tudjuk megalakítani az európai populista pártcsaládot?!”