Pontatlan. A helyes forma: ellenzék nem lehet a hazában.
Marabu
A történelemben mindig az a legkínosabb, amikor az unokánk megkérdezi, hogy: mondd csak, te mit is csináltál akkor, amikor csinálni kellett volna valamit?
Aki nem tudja, miről van szó, kapcsolja be a tévét, és nézze meg a hírekben. Ó, várjunk, beszélek itt butaságokat! Nézze meg az interneten.
„A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés” – írja a költő, költői ábrándoktól megszédült költői túlzásokba esve.
Boldog, szeretettel teli Adventet kívánunk. Természetesen csak azoknak, akik rendelkeznek az erre jogosító hivatalos igazolással.
„Ájem szo szo szed” – mondta az amerikai nagykövet. Azt nyilván nem mondhatta, hogy „Ájem szo szo efisnt”, mert nem az.
Na az például egy nagyon fontos kérdés, hogy hová a fenébe tűntek azok a nagyon fontos kérdések, amiket már nem kérdez senki sem.
Most lehetőségünk van arra, hogy további intézkedésekkel támogassuk a magyar családokat. Igen? Nem? Nemigen?
Az újságíró urak pedig forduljanak a jogászokhoz. Forduljanak a tájékoztatási irodához. Forduljanak föl.
„Mester, taníts minket, hogyan lehetünk gazdagok!”
Nem foglalkozom politikával, de a politika sem foglalkozik velem?
Híreket mondunk. Ööö, pontosítok. Nem híreket, hanem… hanem… Na jó, az egyszerűség kedvéért nevezzük híreknek.
„Álljon csak meg ott, Tibi bácsi! Mostantól onnan tetszik szidni nekem ezeket a tolvaj politikusokat!”
A nép, az egyszerű, istenadta, gyámoltalan nép érdekében, a gáncsoskodó, nemzetrontó Brüsszel dacára.
„Én vagyok a Kiscipó, lisztből sütött nagyanyó, engem nem esz meg senki, mert elgurulok, így ni!” Ekkor szembejött vele Róka Koma.