A világranglista vezetője, a norvég Magnus Carlsen mindkét világbajnoki címét megvédte a gyorsított játékidejű sakkvilágbajnokságon Szamarkandban, Üzbegisztánban. Az esemény botránytól sem volt mentes: egy a klasszikus sakkban élversenyzőnek számító játékostól és egy rapid világbajnoktól el kellett venni a pontot.
Év végén, karácsony és szilveszter között szokás megrendezni a gyorsított idejű sakkvilágbajnokságot. Ez két játéktempót jelent: villám és rapid játéktempót. Ezekben a gyorsított formájú versenyeken szinte csak annyi a különbség, hogy a gondolkodási idő a klasszikushoz képest kevesebb illetve jóval kevesebb. Ezért az ilyen versenyeket megrendezni sokkal kevésbé időigényes, a hosszú, akár 5-6 órás „klasszikus” időbeosztású meccsekkel ellentétben. A 10-30 perces meccseket könnyebb közvetíteni is, így a világ több százmillió sakkrajongója otthon, a számítógép előtt ülve is követheti a játszmákat, drukkolhat kedvenceinek.
Idén a Nemzetközi Sakkszövetség – nem szakítva a saját hagyományaival, miszerint a világversenyek többségét diktatúrákba szervezi ki – Szamarkandban, Üzbegisztánban rendezte meg ezt a gyorsított idejű sakkvilágbajnokságot. Mindkét versenyformában címvédés született: a norvég Magnus Carlsen előbb a rapid, majd a villám világbajnoki címét is megvédte, ez neki már az ötödik rapid, hetedik villám, és így összesen már tizenhetedik világbajnoki címe volt. A román színekben versenyző Rapport Richárd a rapidon 19-ik, a villámon 10-ik, míg a magyar állampolgárságú Szergej Grigorjantsz a rapidon (113-ik rajtszámú játékosként!) 28-ik, a villámversenyen 140-ik lett. A 2002-es ezüstérmes olimpiai csapat tagja, Ruck Róbert a rapidon 107-ik, a villámon 109-ik helyen végzett. A női rapid világbajnok az orosz Anasztázia Bodnaruk lett, míg a villámot a szintén orosz Valentinya Gunina nyerte. A női mezőnyben magyar résztvevő nem volt.
Amire még soha, sehol nem volt példa
Nem csak a kettős címvédés miatt marad emlékezetes ez a verseny, hanem egy, ilyen magas szinten eddig elő nem forduló esemény miatt is. A vilám világbajnokság első játéknapján, a 11. forduló kezdete előtt közel egy óráig állt a játék egy kisebb technikai malőr miatt, mire a játékosok engedélyt kaptak a kezdőlépések megtételére. A második táblán két, nemzetközi zászló alatt játszó orosz sakkozó került össze: Magnus Carlsen 2021-es kihívója, a világranglistán jelenleg 5-ik helyen álló Jan Nyepomnyascsij, illetve a 2018-as rapid világbajnok, a ranglistán 31-ik Danyiil Dubov. A mérkőzés megszokott módon indult, ám, ami ezután következett, arra még soha, sehol sem volt példa: a játékosok további 11 lépést tettek meg a lovakkal; a két-két huszár körbebejárta a táblát, mire visszatérek kiindulási helyükre, hogy a két nagymester, látván a táblán lévő egál állást, megállapodjanak döntetlenben. Tették mindezt egy bíró jelenlétében.
Az esetről a Chessbase India tett ki videót, maga a játszma 4:45-nél kezdődik:
A verseny főbírója ezek után odament a játékosokhoz, és megkérdezte tőlük, hogy tényleg ezeket a lépéseket tették-e, majd azok igenlő válasza után mindkét féltől elvette a pontot, megszégyenítő módon 0-0-át írt be mindkettejüknek. Hogy a két orosz nagymester miért ezt a színvonaltalan, botrányos döntetlent rakta ki, azt nem tudni. Az tény, hogy mindkettejüknek kölcsönösen jó lett volna a döntetlen eredmény, egy óra technikai szünet után jól esett volna nekik egy „pihentető”, taktikai remi, amivel mindketten a holtversenyes 1-8. helyen álltak volna a nap végén; ám az a mód, ahogy ennek elérését választották, a főbíró szerint kimerítette a komolytalan játék, illetve előre megbeszélt eredmény kategóriáját. Sőt: „a játékra rossz hírt hoztak”, amitől a szabályok szerint tartózkodniuk kell, írta ítéletében a bíró, aki ezért pontjuk elvétele mellett döntött. A két játékos persze fellebbezett, ám a zsűri egyhangú döntéssel helyben hagyta a főbíró ítéletét.
Hogy a két játékos mit akart ezzel elérni, nem tudni, ám arra volt már korábban is példa többször, hogy egy-egy játékos tiltakozása jeléül vagy nem jelent meg egy bizonyos ellenfél ellen, vagy nem fogott vele kezet, vagy az első lépés megtétele után döntetlent kínált, esetleg feladta a meccset. Itt inkább az történhetett, hogy a döntetlennel tartalékolni tudták volna erőiket a következő ellenfeleik ellen, ahogy azzal Robert Fischer egykori amerikai világbajnok egy évtizeden keresztül vádolta az 1960-as években szovjet ellenfeleit.
Nem ritka a tiltakozás
Az ilyen ki nem állásoknak, gyors feladásoknak vagy békekötéseknek már lassan hagyománya van a sakkban. 2022-ben történt, hogy a klasszikus világbajnoki címét megvédeni nem hajlandó Magnus Carlsen az amerikai Hans Moke Niemann ellen egy internetes játszmát egy lépés megtétele után feladott, miután egy korábbi, klasszikus időbeosztású versenyen veszített ellene, és azon a versenyen vissza is lépett vesztes partija után. Ezek után kijelentette, hogy nem hajlandó Niemann ellen semmilyen versenyen sem játszani, éreztetve, hogy ilyen jól játszani és őt erőlködés nélkül megverni külső segítség nélkül nem lehet, így pedig nincs vele értelme sem közös versenyen való részvételnek. (Niemann erre még rá is tett egy lapáttal, amikor beismerte, hogy még tinédzser korában többször is csalt online versenyeken. A mindössze 20 éves Niemann jó hírnevének megsértése miatt pert indított Carlsen ellen, amely per végül megegyezéssel és a norvég ranglista vezető ígéretével zárult, miszerint a fiatal amerikai ellen hajlandó lesz későbbi versenyeken kiállni.) A kézfogás elmaradása vagy a szándékosan késve érkezés is tiltakozást szokott jelenteni. 2008-ban Hollandiában a korábbi világbajnokjelölt angol Nigel Short ellenfele a bolgár Ivan Cseparinov volt. Korábban Short élesen kritizálta Veszelin Topalovot, Cseparinov pedig az érintett honfitársa szekundánsaként magára vette a kritikát, a meccsről szándékosan késett, majd a játszma eleji kézfogást kétszer is elutasította.
Short ezek után a bíróktól ellenfele leléptetését kérte a fair play szabályainak be nem tartása miatt, amit azok meg is tettek. Cseparinov fellebezett, aminek helyt adtak, ugyanis a bíróknak a szabály szerint előbb fel kellett volna szólítaniuk a játékost a kézfogás megtételére, és figyelmeztetniük arra, hogy annak elmaradása esetén játszmavesztéssel fogják sújtani. A mérkőzést újrajátszották, ahol Short nyert.
2017-ben a kínai világbajnoknő, Hou Yifan adott fel 5 lépésben egy játszmát, miután mindössze ennyi lépés alatt teljesen vesztő állásba manőverezte magát. Mint kiderült, a világbajnoknő úgy véleményezte, hogy a párosítást manipulálják ellene, és a protezsálás ilyen módja mellett döntött.
Amerika leggyengébb és legerősebb játékosa
A leghíresebb eset ellenben valószínűleg az 1972-es világbajnoki döntő volt Reykjavíkban, ahol az amerikai Robert Fischer a szovjet Borisz Szpasszkij ellen egyszerűen nem jelent meg a második fordulóban, miután az első mérkőzést elveszítette. A később Budapesten is élő amerikai nagymester úgy érezte, hogy a rendezőség nem teljesíti maradéktalanul az általa megszabott és a rendezőség által elfogadott feltételeket (többek között másik szobát kért, mert a megkapottból túl szépnek ítélte a kilátást, és úgy érezte, ez elvonja a figyelmét a sakktól).
Az akkori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, Henry Kissinger, átérezve, hogy a világbajnoki döntő nem csak két sakkozó csatája a címért, de Izlandon két világrendszer bajnoka is megmérkőzik egymással a hidegháború csúcsán, fel is hívta őt telefonon a mérkőzés folytatását kérve tőle, így kezdve a beszélgetést: „Amerika leggyengébb játékosa hívja Amerika legerősebb játékosát.” A páros mérkőzést végül Fischer nyerte meg 0-2-ről fordítva 12,5-8,5-es pontszámmal úgy, hogy a következő nyolc mérkőzésből ötöt megnyert. Szpasszkij később elhagyta a Szovjetuniót és francia állampolgárságot kapott, Fischer pedig izlandi állampolgárként halt meg Reykjavíkban 2007-ben, 64 évesen.