Iványi Júlia, a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatója a Magyar Hangnak azt mondta, főleg amiatt aggódik, hogy az esti tagozatra járók a történtek hatására abbahagyják a középiskolát. Volt olyan család, amelyik az országot is elhagyta, és több gyereknek vannak problémái az új intézményekben. Iványi hangsúlyozta: nem az iskolák tehetnek erről, hiszen nem mindegyik intézményben vannak meg a feltételei a speciális igényű, sajátos nevelési igényű vagy autista gyerekek oktatásának.
– A diákok és óvodások nagy részét sikerült elhelyezni a kijelölt intézményekben, ám két család még most, majdnem egy hónappal a tanévkezdés után is iskolát keres a gyermekének. Továbbá már most több szülő jelezte: problémát jelent az új iskolának gyermekeik oktatása, mivel a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség iskoláiba sok esetben speciális igényű, például sajátos nevelési igényű (SNI), autizmussal vagy ADHD-vel élő gyerekeket vettek fel. A többi között erről beszélt a Magyar Hangnak Iványi Júlia, a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatója.
Az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) két budapesti (és egy szegedi) oktatási intézményét, a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumot, valamint a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnáziumot napokkal a tanévkezdés előtt törölték a nyilvántartásból. Nemrég pedig a NAV elkezdte inkasszálni a MET bankszámláit a köztartozások miatt, amit Iványiék álláspontjuk szerint azért nem tudnak fizetni, mert nem kapják meg az államtól a nekik törvényesen járó juttatásokat. Iványi Gáborék kálváriájáról részletesebben itt írtunk. Az említett intézményekbe 26 óvodás, 156 tanköteles korú és 89 nem tanköteles korú diák járt, a tanköteles diákok és az óvodások számára a kormányhivatal kijelölte azokat az intézményeket, amelyeknek fogadni kell a diákokat.
A Magyar Hang egy autista kisfiú kálváriáján keresztül is bemutatta, hogy Magyarországon nem könnyű olyan iskolát találni, ahol valóban megvan a szaktudás a speciális igényű gyermekek oktatásához – az iskolák gyakran még akkor sincsenek ellátva megfelelő szakemberekkel és tudással, ha egyébként az alapító okiratukban szerepel, hogy elláthatnak ilyen gyerekeket.
Enélkül az iskolák fel sem vehetik ezeket a diákokat. Iványi Júlia mégis úgy tudja: volt olyan diákjuk, akiknek olyan iskolát jelöltek ki, amely nem alkalmas arra, hogy oktassa őt. Más problémák is felmerültek. Volt olyan fővárosi diák – mondta –, akinek a nyíregyházi állandó lakóhelyének, nem pedig a tartózkodási helyének megfelelő iskolát jelöltek ki, viszont a család, amelynek több, szintén budapesti iskolákba járó gyermeke van, nem költözhetett emiatt vissza Nyíregyházára. Iványi Júlia tapasztalata szerint a legnehezebb helyzetben lévő családokat sújtotta leginkább a váratlan döntés: például ukrajnai menekülteket vagy egy olyan, erdélyi családot, amely lakcím nélkül tartózkodott Budapesten, mert a lakást bérbeadó tulajdonos nem volt hajlandó bejelenteni őket. Lakcímkártya nélkül kevés esélyük maradt az oktatási rendszerben, Iványi Júlia szerint vissza is tértek Romániába.
– Azt mondták, nem próbálkoznak többet Magyarországon, mert nem látják itt a jövőt – mondja az igazgató. Iványi egyenesen groteszk helyzetnek tartja, hogy az iskolabezárás miatt egy ukrajnai család is úgy döntött, hogy ez túl sok nekik, inkább visszatérnek a háború sújtotta országba. Más ukrán menekültek elmondása szerint szerencsésebbek voltak, befogadó szemléletű iskolát találtak. Olyan, Pest megyei családról is tud, akik két órát utaznak az új, kijelölt iskolába, pedig a helyközi járatokkal csak átszállással lehet eljutni az új intézménybe.
Az igazgató két olyan diákjának a szüleivel beszélt, akik még mindig iskolát keresnek gyermeküknek. Elmondása szerint szeptember 8-án 75 diákot kellett úgy törölnie a nyilvántartásból, hogy a helyzetük még nem volt tisztázott. Azóta nem fér hozzá az adatokhoz, így biztos számokat nem tud mondani, de szerinte a gyerekek döntő többségét felvették a kijelölt iskolába. Azonban az esti tagozatra járó diákok esetében amiatt aggódik, hogy nem is fogják folytatni a tanulmányaikat, hiszen közülük többeket már eleve „iszonyú munka” volt rávenni arra, hogy továbbtanuljanak. Volt anyaotthonban élő diákjuk, és olyan tanuló is, aki gyermekotthonban él, és csak azzal a feltétellel maradhat ott, ha még tanul. Így számára óriási stresszt okozott a helyzet, hiszen a lakhatása is kockán forgott. Iványi Júlia szerint a kormányhivatal döntése hatalmas kárt okozott a gyerekeknek és a családoknak. – Sokkal nagyobbat ütött az ellátottakon ez a nyomorult rendszer, mint azt bárki gondolná. Ez a bűn kategóriájába tartozik – mondta.
A kijelölt iskolákba felvett diákok tapasztalatai sem mindig jók: Iványi Júlia szerint nem az iskolákat kell hibáztatni, ha nincsenek felkészülve az SNI-s, ADHD-s vagy autista gyerekek fogadására, elmondása szerint nekik is hosszú időbe telt, mire kitapasztalták, hogyan lehet sikereket elérni a speciális igényű gyerekek oktatása során. – A szülők arra kérnek, beszéljünk az új tanáraikkal arról, hogy mi hogy bántunk ezekkel a gyerekekkel – számolt be Iványi Júlia. A tanácstalanságot jól jelzi szerinte, hogy egyes szülőknek az új tanárok már most, szeptemberben arról beszélnek, hogy mi lesz a teendő, ha a gyermek megbukik. Iványi Júlia azt mondta: már gondolkodnak azon, hogyan tudják az iskolát tanulássegítő, tanodai formában újraindítani, és keresik a lehetőséget, hogy megosszák a speciális igényű gyerekek neveléséről szerzett tudást más pedagógusokkal. Hangsúlyozta: a módszereikkel eredményeket értek el, sikerült az oktatásban tartani és iskolai végzettséghez segíteni olyan diákokat, akiket a hagyományos oktatási rendszer nem tudott ellátni.
Bár azonnali jogvédelmet kértek a döntés ellen, és ezt első fokon meg is kapták, az ügy elhúzódhat, ezért Iványi elmondása szerint nehéz az iskolák újraindításában gondolkodni. Ennek ellenére sok tervük van, bár azt nem tudta megmondani, hogy milyen formában és kinek a fenntartásában folytathatják a munkát. – Lehet, hogy máshonnan bújunk majd elő, de ha az emberben van küldetéstudat, és van tudása, amire igény is van, akkor talál helyet magának – vélekedett.
