Tornanádaskán ma már senki nem akar beszélni a közeli kőbánya szakadékába űzött, ott botokkal agyonvert, majd megnyúzott gímszarvasról. Pedig nem az ősidőkben volt ez a kegyetlen hajtóvadászat, hanem 2008-ban, a gazdasági világválság hajnalán, vagy, ahogy a Magyarország legészakibb településének lakosai mondják, „Gyurcsány alatt”. – El lehet máma képzelni ilyet?! – kérdi Djubók Róbert, az egyetlen tornanádaskai, aki még emlékszik erre az esetre. „Máma” szerinte más járja már: „három-négy faluval lejjebb” hurkokkal vadásznak. Ezt azoktól tudja, akiknek azzal mennek el a napjaik, hogy elhullajtott agancsokat szedegetnek az erdőn, hogy aztán jó pénzért eladják. Ő nem szokott velük tartani, és jó négy éve nincs közmunkán sem: inkább Hollandiába jár a fiaival kertészkedni.
Az alighanem megélhetési okokból elkövetett orvvadászat és az agancsozás között közel másfél évtized telt el. A 2022. április 3-ai országgyűlési választáson a helyiek 96 százaléka, 255 fő szavazott Riz Gáborra, a Fidesz–KDNP jelöltjére, és hasonlóan teljesítettek az utóbbi esztendők minden voksolásán itt a kormánypártok.
Agancsok és fehér oroszlánok
– Minek köszönhető? A polgármesterünknek, sok pályázatot nyerünk, meg hát mi is azok vagyunk, fideszesek – feleli Toldi Richárd alpolgármester arra a kérdésre, hogy minek is köszönheti a Fidesz–KDNP ezt a kiugró támogatást Tornanádaskán. A copfos-melegítős közszereplővel Beri Tamás polgármester westernhangulatú, faborításos irodájában ülünk le. Az ajtó felett trófea, a településvezető asztalának központi helyén az aranyozott frigyláda kicsinyített mása. Efölött szokta Beri Tamás leszámolni a tornanádaskai segélyezetteknek a bankjegyeket, amit aztán rendre kamera előtt ad át nekik az ünnepek közeledtével. Eredetileg Berit szerettük volna megszólaltatni, időpontot is egyeztettünk, de aztán hiába vártuk, nem futott be a Szendrőn élő polgármesternek sem a fekete, sem a fehér autója, a telefonját pedig nem vette fel.
Így az alpolgármestere, Richárd szolgáltatja az adatokat: a 768 fős település „99 százaléka szegény”, hatvanöt közmunkásuk van („Gyurcsány alatt” 5-6 volt), a falu fele pedig gyerek. Emberünk nem is tudja, mi lenne Tornanádaskával, ha nem lenne közmunka meg az a sok pályázat például a mezőgazdasághoz kapcsolódóan, vagy ha nem lenne medertisztítás. A falu főútjának tekinthető Kossuth utca valóban olyan, mint egy közfoglalkoztatási expó: szinte méterenként állnak a virágládák, közöttük asztalon imbolyogva nyírják helyiek a sövényt. Közmunkások dolgoznak abban a lakóházból és annak udvarából kialakított kertben is, ahol zöldséget termesztenek: krumplit, zöldbabot, zöldborsót, petrezselymet. A hegyoldalban található kastélyban pedig ebédet főznek, amit odafentről megint csak közmunkások hoznak le és osztanak ki.
A fő- és díszteret Beri Tamás elképzelései alapján szintén közmunkások készítették el. Van itt egy mesterséges tó, benne Szép Heléna szobrával, körülötte fűzfák és jókora, sziklákból rakott oszlopok, mindegyiken egy-egy hófehér oroszlán. – Térköveznek, zsaluznak, muszáj. Igaz, sajnos mindenkinek nem tudunk esélyt adni – számol be Richárd, majd hozzáteszi azt a szót, amelyet minden ilyen mondatának végén, mintegy három másodperc hatásszünet után szokott: „nehéz”. Az oroszlános tér tulajdonképpen a mai Tornanádaska esszenciája: impozáns környezetben fórumoznak, politizálnak és panaszkodnak az árakra itt a helyi szegények.
Gyurcsány elvette még a szociálist is
– Örülünk, mert nincs háború – örvend a választási eredménynek az egyik oroszlános oszlop árnyékában megbúvó padon gubbasztva Rusznyák Miklós. Kenyere a padon, söre a földön.
– Gyurcsány elvette volna a nyugdíjat – szajkózza kerekesszékéből Csikó Jenő Pál. Ők ketten amúgy nagyjából össze is foglalják a megszólaltatott helyiek véleményét arról, hogy mitől is ilyen sikeres itt a Fidesz–KDNP. Jenőnek közben unokája hozza a kávét, és még ő is tudja, hogy április harmadikán Tornanádasakán bizony „nyert a Fidesz”. Másik unokája foltos kutyakölyköt hoz, vagy inkább cibál a napsütötte térkőre.
– Jobb, mint a tied, papó! – kiáltja a csendben kávézó Jenőnek.
– Milyen kutya lesz ez? – kérdjük.
– Hát pitbull!
– És mit fog csinálni, ha majd megnő?
– Mindenkit megöl! – szögezi le a büszke unoka, majd követi ebét a napsütésből az árnyékba.
– Hát ez a sok kutya, ezeknek enni kell ám adni! – méltatlankodik immár a tér egy hűsebb pontján Horváth József. A pantallós, csíkos inges férfi minden elhaladó ebet szemforgatással fogad, különösen azt a feketét, amelyiknek fényes bizsulánc csillog nyakában. Szerinte a sok nádaskai fiatalban nincs tisztelet: nem érti, hogy lehetnek kint az utcán este 11-kor, miért törnek szét üvegeket a padon, és miért szemetelnek. Amikor ezt kimondja, a dísztér közepén ördögszekérként keresztülbukdácsoló, egyetlen csipszeszacskóra mutat. – Pedig Nádaskának híre volt – folytatja mély hangján József, mire megszólal a déli harang. A férfi erre leteszi a sörét, és keresztet vet. Híre volt, mert ugyan nem voltak összetartók a helyiek, és persze szegénység volt akkor is, de rend is volt hozzá. Hogyne lett volna: utcafelelős vigyázott a szabályok betartására, és ha nem sorban mentek a gyerekek, mindjárt kaptak is. József huncut, bajuszemelő mosollyal árulja el, hogy hát persze, annak idején ő is kapott az iskolában.
Ma már nincs iskolája Tornanádaskának, átalakították óvodává. A fő- és dísztér sarkán található az az épület, ahol egyrészt leszavazott április 3-án Tornanádaska, másrészt amely kapcsán az elmúlt években a település híre bejárta az országos sajtót. Ide keresett ugyanis Beri Tamás félmilliós fizetésért óvónőt. Talált is: az 50 kilométerre, vagyis borsodi viszonylatban egyórányira elhelyezkedő Sajószentpéterről jár be a vezető óvónő. – Meg vannak helyiek is, és messziből járnak öten. Most hatvanöt óvodásunk van, kilencvenöttel kezdtünk. Az iskolások most Bódvaszilasra járnak – az ottani oktatási intézményben így jelenleg tornanádaskai a legtöbb gyerek. Utána pedig mennek tovább, nemritkán Bódvaszilasnál is messzebb. – Muszáj, a szociálisból nem fognak megélni. A lányom is megy rendészetibe, el kell engedni, hogy valamire vigye, mert meg kell élnie. Így persze el fognak menni innen, de nem tudunk vele mit kezdeni.
– Ki fog akkor ürülni a falu – vetjük fel az alpolgármesternek.
– Csak nem… – reméli Richárd. Most nem teszi hozzá, hogy nehéz.
*
– Megszoktuk, hogy nehéz, az volna feltűnőbb, ha jobb volna – állapítja meg Beri Zsuzsa. Az asszony háza előtt áll: a tetőn új cserepek, a kerítésen szinte színskála szerint lógnak a száradó ruhák. Ő is a Fideszre szavazott, úgy fogalmaz, „arra kellett”.
– Kellett?
– Nem akarunk háborúba menni. Minket ki fogadott volna be, ha mennünk kellett volna? Meg hát Tornanádaska fideszes.
– Igen, 2018-ban, amikor nem volt háború, akkor is nagy arányban szavaztak rájuk itt.
– Így van, a Fidesz enni ad, meg munkát! – sommázza Zsuzsa, alighanem ez a komplett régió tételmondata. Hiszen nemcsak Tornanádaska szavazott nagy arányban a kormánypártokra, a szomszédos Bódvalenkén például senki sem „hibázott”: ott száz százalékot kapott a két Orbán-párt közös listája és jelöltje.
– Hát Gyurcsány elvett mindent, még a szociálist is. Márki-Zayval meg mivel lett volna különb? Így is nehéz megélni, meg kell nézni, hogy mit vegyünk.
Viktor szétnézhetne azért Borsodban is
Csatlakozik a beszélgetéshez Csikó Bertalan és Horváth Béla is. Fideszesek ők is, így aztán örülnek neki, hogy most nincs elnyomva a falujuk.
– Azért üzennénk Orbán Viktornak. Lejöhetne megnézni minket – jelzi Zsuzsanna. Egyébként Beri Tamás Farkas Flórián egykori ORÖ–és Lungo Drom-elnököt, mostanáig romaügyi miniszterelnöki megbízottat hívta Tornanádaskára, úgy tudjuk, sikertelenül.
– Jó lenne, ha a miniszterelnök látná, milyen 22 800-ból élni, és hogy milyen az élet falun.
– Hát, Felcsút éppenséggel falu – vetjük közbe.
– Nézzen azért szét Borsodban is – javasolja Bertalan. Lehet a kormányfőnek is mosolyogva mesélnék el, hogy mennyi időre elég az a négy köbméter fa, amit kapni szoktak telente.
– Kihúzósan elég az – válaszolja meg a kérdést Toldi Tamásné, a közmunkások csapatvezetője.
Letelt mára a műszak, így immár az üres, lakóházból kialakított fóliaváz mellett beszélgetünk, többek között arról, hogy milyen is az, ha valami „kihúzós”. Egy-két helyiséget lecsuknak a fűtési szezon idejére, ezt jelenti. Ha pedig nem megy a „kihúzás”, akkor van helyette „behúzás”. Ez utóbbit épp mellettünk elhaladva szemlélteti egy nádaskai suhanc: az erdőn talált fával teli kukát húz maga mögött, végig a mozgalmas Kossuth utcán. Közben madarak fedezik fel maguknak a frissen vetett ágyást, közülük egyre többen szállnak le a porba.
– Elrepülnek ám, ha bogarakat nem lelnek – veti oda nevetve Toldi Tamásné. Ahogy kimondja, el is szállnak a madarak jó messzire a tornanádaskai fóliasátor rozsdásodó csövei közül.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/17. számában jelent meg április 22-én.
A cikk a Helyközi járat program keretében valósult meg, amely a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség projektjeként. Ha teheti, támogassa munkánkat. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írjon a címre.
