A 29 éves Jörgen Brønlund 1907-ben egy fél magyarországnyi terület feltérképezésekor fagyott halálra. Útinaplója a lábánál hevert. Az utolsó sorai alatt talált anyagot most elemezték, hogy megpróbálják rekonstruálni, mi történhetett.
„Elvesztem az északi szélesség 77 foka körül, miután egy jégtáblán megpróbáltam hazajutni november hónapban. Idejöttem a Hold pislákoló fényében, de nem tudok továbbmenni, a lábaim elfagytak. A többiek holttestei a fjord közepén vannak. Hagen november 15-én halt meg, Mylius-Erichsen úgy tíz nappal később.”
E drámai sorok voltak a 29 éves grönlandi őslakos sarkkör-kutató, Jörgen Brønlund utolsó mondatai, amelyeket naplójában írt 1907. november végén. A fiatalember egy kis barlangba húzódott, ám az éhség és a fagy legyőzte. Élettelen testét 1908. március 13-án találták meg a naplójával egyetemben Grönland északkelti részén, az északi szélesség 79 fokán elterülő Lambert-földön, délre az „északi 79-es gleccserként” emlegetett Nioghalvfjerdsbrae-től.
Brønlund az 1906 és 1908 között Grönlandra szervezett nagy dán sarkköri expedíció fő kutatócsoportjának – az egyes számú száncsapatnak – volt a tagja. Tolmácsként alkalmazták, egyúttal ő felelt és vezette a kutyaszánt, valamint útinaplót írt. Az inuit fiatalember a zöld szigeten született, apja még vadász volt, ő már tanárnak tanult, hitoktatóként dolgozott a sziget délnyugati részén található Nuup Kangerlua kereskedelmi telepen. Öt évvel korábban részt vett Mylius-Erichsen egy korábbi expedícióján, utána pedig járt és tanult Dániában is.
Az ominózus 1906-1908-as expedíciót is a 35 éves etnológus, Ludvig Mylius-Erichsen vezette, a trió harmadik tagja pedig a hadsereg 30 éves térképész tisztje, Niels Peter Høeg Hagen volt. A kutatók Grönland akkor még nem letisztázott északkeleti részének pontos feltérképezésére indultak. Ez azért volt kulcsfontosságú a dánok számára, mert vita támadt egy nagyjából 50 ezer négyzetkilométeres szakasz hovatartozásáról.
A felfedezőjéről csak Peary-földként emlegetett területet az amerikai sarkkör-kutató pionír, Robert Peary érte el először 1891-92-ben. A kérdés az volt, szigetet vagy félszigetet fedezett-e fel. Előbbi esetén a terület az Egyesült Államok fennhatósága alá kerülhetett volna, míg Grönland részeként a Dán Királyságot illette a földszakasz.
Mylius-Erichsen a Függetlenség-fjordot térképezte fel, az amerikai kutató ugyanis azt állította, ott egy csatorna húzódik meg, amely egyben elválasztja Grönlandtól a Peary-földet. Miközben a többiek délnek hajóztak, a főcsapat vezetője mindenképp el akarta érni a Navy Cliff elnevezésű sziklát. Az idő zordra fordult, egyre hidegebb és sötétebb lett. A trió nagy nehézségek árán elérte a kitűzött célt, és a Függetlenség-fjord belsejében található Akadémia-gleccser végpontját az északi szélesség 81. és 82. foka között. Ezzel sikerült igazolniuk, hogy a Peary-föld egy félsziget, Grönlandhoz kapcsolódik, így a Dán Királyság része.
A csapat ereje azonban elfogyott. Napokig bolyongtak az ismeretlen tájon, a partot nem tudták elérni. „Nincs élelem, nincs cipő, a hajó meg több száz mérföldre lehet. Elég kilátástalan a helyzetünk” – írta október közepén az útinaplóba Brønlund. Október 19-én végleg eltűnt a Nap a horizonton, a három férfi a túlélés reményében délnek indult a szárazföldön, ám a kimerültség és a fagy végzett velük.
Brønlund testére a másik csapat vezetője, Johan Peter Koch, valamint Tobias Gabrielsen talált rá, miután visszatértek a térségbe, hogy megkeressék társaikat. 172 oldalas naplója, valamint Hagen térképvázlatai ott voltak mellette. A férfit ott temették el, ahol rábukkantak, a barlang és egy fjord viseli ma nevét a Peary-földön.
Hogy mi történhetett az inuit fiatalember utolsó óráiban, ahhoz a napló utolsó bejegyezése alatt talált 3×3 centiméteres paca vihet közelebb – amit nemrég a Dél-dániai Egyetem kémikusai elemeztek. Ebből kiderült, hogy a folt a következő összetevőkből áll: égett gumi, különféle olajok, petróleum és széklet.
Brønlundnál volt egy speciális Lux-lámpa, gyufák és belevaló ásványolaj. „Látom, ahogyan elgyengült, piszkos, remegő kézzel tapogatózva próbálta meggyújtani az égőt, de nem sikerült” – rekonstruálta az esetet a fekete pacát elemző Kaare Lund Rasmussen. Ahhoz, hogy a férfi meggyújtsa a lámpát, elő kellett melegítenie az égőfejet, ám nem volt hozzá megfelelő alkoholja. Mást kellett hozzá találnia. „Használhatott volna papírt vagy olajozott szövetet, de azzal nehéz lett volna. Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló olajokkal próbálkozott, mert a fekete folt növényi olaj és olyan olajok nyomát tartalmazza, amelyek halakból, állatokból vagy viaszgyertyából származhatnak” – mondta a kémikus professzor.
A kutatók szerint az égett gumi folttartalma valószínűleg a Lux égőjének tömítéséből származik. Azt ma már nem lehet megállapítani, pontosan mikor mennyivel a férfi halála előtt éghetett el, viszont köze lehetett a fiatal kutató utolsó hiú tűzgyújtási kísérletéhez. A fiatalember petróleumlámpáját a dán haditengerészet egyik különleges alakulata találta meg 1973-ban egy őrjárat során. Brønlund 1978-as újratemetését követően az eszközt a koppenhágai Dán Sakkörkutató Intézetnek ajándékozták. A naplót a Dán Királyi Könyvtár őrzi.
Hagenről egy fjordot és egy gleccsert, míg Mylius-Erichsenről a Peary-földtől délre egy félszigetet neveztek el.
Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! A Tudomány rovatunk cikkeiért pedig ide kattintson!