Egy pillanatra ugorjunk vissza 2017-be. Abba az évbe, amikor Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter egy szabolcsi lakossági fórumon, összegyűlteknek arról panaszkodott, hogy a migrációs helyzet miatt ő már nem megy se Bécsbe, se Rómába. Közben a közönségből valaki így sóhajtott fel: én még a Tiszára sem jutottam el. Seszták arról is beszélt akkor, hogy ha sok migránsnak kell segélyt fizetni, akkor nem épülhet majd újjá a második világháborúban megsemmisült balsai Tisza-híd.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy 2024-ben pontosan ugyanilyen jelenet játszódott le Budapesten, amikor Nagy Márton gazdasági miniszter azon kesergett, hogy „ő nem akar muszlim város lenni” annak kedvéért, hogy Magyarország megkapja a visszatartott uniós forrásokat, és hogy a magyarok nem is tudják, nekik milyen jó itt, mert nem szembesülnek azokkal a bevándorlásból következő problémákkal, amivel például Párizs kénytelen megküzdeni.
Az úrhatnámság, az érzéketlenség, a közöny valóban hasonló, mint hét éve, ahogy egyébként a migráció sem jelent kisebb kihívást Nyugat-Európában, sőt. De Magyarországon azért sok minden megváltozott, a miniszterek bornírt hárítása már egy egészen más közéleti környezetben zajlik. 2017-ben Seszták csúsztatása maga volt a korszellem, a mindent betakaró kormánykék plakátokról ez köszönt vissza az összes hazai zsákfaluban. Magyarország területén átutazóban volt csak illegális bevándorló, a fideszül csak gazdasági bevándorlónak nevezett harmadik országból érkezett vendégmunkások pedig leginkább a kormánypárti nagyurakhoz köthető labdarúgócsapatok kezdőcsapataiban jelentek meg a legnagyobb számban.
Ma már más a helyzet: egyre több ázsiai robotol a szalag mellett, gyakran afrikaiak hozzák ki a rendelt ételt, ukránokkal zsarolják a meggebedni nem hajlandó magyarokat a kisfőnökök. Hogy ezek az emberek nem a szerb határon kifeszített kerítés alatt másztak át, hanem közvetítőkkel legálisan szerződve, az a magyar munkavállalók szempontjából teljesen mindegy: a bérük alacsonyabb, a lakhatási költségeik és a kiszolgáltatottságuk pedig magasabb lesz ettől. Ráadásul mindaz, ami most Nyugat-Európában problémát jelent, az pontosan azzal kezdődött évtizedekkel ezelőtt, mint ami nálunk zajlik éppen: a vendégmunkások behívásával.
Ők egyébként most annak a sokszázezer magyarnak a helyére érkeznek, akik megélhetési nehézségek miatt erősítik az angol vendéglátó- és a német húsipart, vagy léptek odébb egy országgal Ausztriába takarítani választott és tanult szakmájuk helyett. És akkor itt van a mindent félrejósló, az iszalmizációtól rettegő Nagy Márton, akinek a jelek szerint pont akkor növelik gigantikus méretűre a gazdasági tárcáját, amikor gazdasági problémák sokaságával küzd az ország. Vagyis ha van valaki, aki nem is tudja, hogy milyen jó neki, az pontosan ő.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
