Gálvölgyi János (Fotó: Végh László/Magyar Hang)
Tőlem a hatalom soha nem akart semmit, nem kerestem a kapcsolatot vele, és hatalom sem keresett engem – mondta Gálvölgyi János a Magyar Hang Kultúrtáj podcastjában. – Tizenvalahány éve kaptam egy levelet, hogy nyomozni akarnak utánam, hogy vajon engem is beszervezett-e a kommunista állambiztonság, vagyis hogy nem voltam-e III/III-as. Amikor felbontottam, belém állt az ideg, hogy „hátha valamit aláírtam”, de gondoltam, ennyire hülye nem lehetek, hogy elfelejtettem a beszervezést. Kiderült, hogy én sem jelentettem, és rólam sem jelentettek. Őszintén meg voltam sértve, mint Bástya elvtárs a Tanúban, egy picit fájt, hogy senki nem akart jelenti rólam – fogalmazott a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, akit a közélet állapotáról is kérdeztünk. – Borzasztó lenne az életem, ha a közélettel foglalkoznék. Nem úgy kelek fel, hogy már gyűlölködöm, követem az eseményeket, mindenre emlékszem, de nem bosszantom magam ezzel – mondta.
Gálvölgyi János a műsorban beszélt arról is többek között, hogy miért az oltár csábította a színpadra, mi a véleménye az SZFE zsidó színészképzéséről, ki a kedvenc mai humoristája, mi köze a nyilvános vécéknek a budapesti olimpiához és hogyan viszonyul a paródia a „komoly” színészi munkához.
