Káel Csaba filmügyi biztos (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
Magyarországon az a szokás, hogy indoklás nélkül utasítanak el – erről beszélt a Magyar Hangnak a neves Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál alapító-igazgatója annak kapcsán, hogy hiába pályáznak a Káel Csaba-féle Nemzeti Filmintézethez, sokszor falakba ütköznek. Pedig olyanokra költöttek volna, hogy a vidéki, külsős munkatársaknak három hónap munkáért ne mindössze 150 ezer forintot tudjanak adni.
A BIDF (Budapest International Documentary Festival, magyarul Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál) az egyik legjelentősebb hazai filmes seregszemle, amely a világ legfontosabb nem-fikciós filmjeiből ad válogatást. Az évről évre telt házas vetítésekkel, több mint tízezer eladott jeggyel futó fesztiválon nemcsak a legfrissebb munkákkal, de a legfontosabb alkotókkal és a téma neves szakértőivel is találkozhat a közönség. Korábban itt mutatták be Jevgenyij Afinyevszkij ukrajnai háborúról készült krónikáját (Szabadság, tűz alatt), illetve a Csapda a neten című megrázó filmet, amely a csehországi chatszobák szexuális ragadozóiról rántja le a lepet. Szintén a BIDF-en keresztül jutott el hazánkba az azóta Nobel-békedíjjal kitüntetett, sajtószabadságért küzdő Fülöp-szigeteki újságírónő, Maria Ressa életét bemutató alkotás (A Thousand Cuts), illetve az Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikusról és az ellene irányuló merényletről szóló dokumentumfilm (Navalnij).
Az elmúlt tíz évben lehetett bátornak maradni?
Január végén indul az ország legfontosabb filmes mustrája, a BIDF.
A BIDF idén ünnepelte fennállása tizedik évfordulóját, és bár ez alatt az egy évtized alatt komoly rangot vívott ki magának, anyagilag fokozatosan került egyre nehezebb helyzetbe. A Nemzeti Filmintézet (NFI) egyre kevesebb támogatást ítél meg évről évre a fesztiválnak, az egyre szűkülő költségvetést a szervezők extra munkával, egyéb forrásokból – piaci, önkormányzati, nemzetközi kulturális intézeti és magántámogatásokkal, anyagi és dologi juttatásokkal – próbálják meg kiegészíteni, de az infláció és a romló gazdasági helyzet miatt kiadásaik folyamatosan nőnek. Az idei jubileumi mustrára és az azt követő események megszervezéséhez felhívásban kérték a filmszerető közönség segítségét, de a BIDF oldalán keresztül jelenleg is lehetőség van egyszeri és rendszeres adomány felajánlására.
Tavaly 133 millió forintos költségvetési pályázatot nyújtottak be az NFI-hez – ez tartalmazta a filmek feliratozását, a honlap üzemeltetését, a filmjeiket kísérő alkotók utazását, étkezését és szállását, a programfüzetek elkészítését, az országjárást, iskolai vetítéseket –, az előző évekhez hasonlóan azonban mindössze húszmilliós támogatást ítéltek meg számukra. A korábbi évek tapasztalataiból tanulva, idén már az egyes tevékenységekre szétbontva, külön adták be a pályázatokat az NFI-hez. Az éves nagyfesztiválra körülbelül 80 millió forintra pályáztak, ebből végül ismét csak húsz millió forintot nyertek el. Emellett beadtak egy, a BIDF égisze alatt tíz ország egyeteméről meghívott oktatók és diákok részvételével zajló egyetemi filmes fesztiválra szóló pályázatot is, ezt indoklás nélkül utasította el az intézet.
A tizenkét városban – Eger, Debrecen, Pécs, Szolnok, Jászberény, Békéscsaba, Kecskemét, Győr, Szombathely, Székesfehérvár, Veszprém, Szeged – futó vidéki fesztiválra is külön pályáztak, a kért 26 millió forintból szintén semmilyen támogatást nem ítélt meg a BIDF-nek az NFI. – Évek óta a nem létező költségvetés egy részét arra szánjuk, hogy vidékre is eljuttassuk ezeknek a filmeknek legalább egy apró szeletét. Missziónknak tartjuk, hogy minél szélesebb közönséggel megismertessük a világ leghaladóbb filmes műfajának számító kreatív dokumentumfilmeket, amelyek valós, hétköznapi hősök történeteit mesélik el – mondta Sós Ágnes, a BIDF alapító-igazgatója. – Naivak voltunk, amikor azt gondoltuk, hogy bennünk van a hiba, hogy rosszul pályázunk. Az adófizetők pénzéből létrehozott NFI arra hivatott, hogy jogosan megítélt célokra az adófizetők pénzét visszaossza. Európában ez így működik, de nálunk erről már nagyon régen elfeledkeztek. Az NFI-nél pontosan tisztában vannak vele, milyen minőséget képvisel a fesztiválunk, a döntéshozókat azonban a pályázatok elbírálásánál nem feltétlenül érdekli az igazság. Hogy ezek az emberek parancsra dolgoznak-e, vagy az öncenzúra lép működésbe náluk, azt nem lehet tudni. Magyarországon az a szokás, hogy indoklás nélkül utasítanak el, vagy indoklás nélkül adják oda az összköltségvetés tíz százalékát.
„Már nem boldogulunk a társadalom segítsége nélkül”
Nehéz helyzetbe került a legfontosabb hazai dokumentumfilm fesztivál, a BIDF. A szervezők közösségi finanszírozásból egészítenék ki az egyre csökkenő állami támogatást.
Sós Ágnes a Magyar Hangnak elmondta, a sikertelen pályázat ellenére megtartják a vidéki vetítéseket, hat-nyolc filmből álló markáns válogatással készülnek, amit egyszer láthat majd mindegyik helyszín közönsége. A fesztivál igazgatója méltánytalannak tartja, hogy a vidéki, külsős munkatársaknak három hónap munkáért mindössze 150 ezer forintot tudnak adni, a kért támogatásból az ő honoráriumukon is szerettek volna javítani, de a marketingköltségeket, terembérletet is ebből finanszírozták volna. Sós Ágnes hangsúlyozta, azt sem az NFI-nek köszönhetik, hogy Budapesten még létezik a fesztivál. – Amit a Nemzeti Filmintézettől kapunk, az az összköltségvetésünk kevesebb, mint tizede. Ebből nem lehet fesztivált szervezni. Csak azért tudunk működni még mindig, mert erőnkön felül megpróbáljuk összekalapozni a szükséges forrásokat. És ebben nagyon sokat köszönhetünk a közönségnek, akik támogatnak minket, pedig ez egyáltalán nem az ő feladatuk lenne – mutat rá Sós Ágnes.
A BIDF jövőre 2025. január 25. és február 2. között várja majd a közönséget. Látni lehet egy szegénysorból kitörni akaró spanyol kiskamasz történetét, aki noha torreádorként képzeli el a jövőjét, de szép lassan átértékelődnek benne a hagyományokkal kapcsolatos érzések. A háború alatt a párizsi olimpiára készülő ukrán szinkronúszó csapatról szóló dokumentumfilm mellett itt mutatják be a Navalnij-film folytatását is, az Antidote / Ellenméreg című alkotást. Christo Grozev, az elszánt oknyomozó újságíró, aki leleplezte Putyin Navalnij elleni merényletét, halálos fenyegetettsége miatt bujkálni kénytelen. Vlagyimir Kara-Murzát, a prominens politikai aktivistát, aki csodával határos módon túlélt két mérgezést, árulással vádolják. Az oroszországi „méreg-gyárból” híreket kiszivárogtató tudós pedig a lehetetlennel határos menekülést kísérel meg. James Jones (Csernobil: Az elveszett szalagok) Emmy-díjas filmrendező a politikai változásért küzdő emberek bátorságát, kitartását és a hősiességét mutatja be ebben a filmben.
