A kilencedik Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál plakátja (Fotó: BIDF)
Jövőre ünnepli tíz éves fennállását a BIDF (Budapest International Documentary Festival, magyarul Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál), amely a világ legfontosabb nem-fikciós filmjeiből ad válogatást. Korábban itt mutatták be Jevgenyij Afinyevszkij az ukrajnai háborúról készült krónikáját (Szabadság, tűz alatt), illetve a Csapda a neten című megrázó filmet, amely a csehországi chatszobák szexuális ragadozóiról rántja le a lepet. Szintén a BIDF-en keresztül jutott el hazánkba az azóta Nobel-békedíjjal kitüntetett, sajtószabadságért küzdő Fülöp-szigeteki újságírónő, Maria Ressa életét bemutató alkotás (A Thousand Cuts), illetve az Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikusról és az ellene irányuló merényletről szóló dokumentumfilm (Navalnij).
Noha a seregszemle az eltelt egy évtized alatt komoly rangot vívott ki magának, anyagilag egyre nehezebb helyzetbe került. A Nemzeti Filmintézet (NFI) idén a költségvetés mindössze 15 százalékát, azaz 20 millió forintot ítélt meg a fesztiválnak, a szervezők ezt most is megpróbálják egyéb forrásokból kiegészíteni, de az infláció miatt a kiadásaik folyamatosan nőnek. A költségvetés tartalmazza a filmek feliratozását, a honlap üzemeltetését, a filmjeiket kísérő alkotók utazását, étkezését és szállását, a programfüzetek elkészítését. Két fesztivál között pedig év közben is tartanak vetítéseket, illetve online forgalmazással is foglalkoznak, ezekre azonban soha nem ítélt meg támogatást az NFI.
– Tizedannyi pénzből dolgozunk, mint amennyiből egy nemzetközi filmfesztivált méltó módon meg lehet rendezni. Valamivel több mint száztízmillió forint hiányzik a minimális költségvetésünkből. Évek óta a megpályázott pénzek töredékét ítélik meg nekünk, és teszik mindezt indoklás nélkül. Ha az ügyben konzultációt kérünk, arra elutasítást kapunk válaszul. Mindehhez nyilván köze lehet, hogy a fesztiválon látható filmek olyan kényes, a magyar társadalomban is napirenden lévő kérdésekkel foglalkoznak, mint például a menekültválság, a másság, a sajtó- és a szólásszabadság helyzete, a médiapropaganda működése, a nőkkel szembeni erőszak, és a női egyenjogúság kérdése – mutat rá a problémára Sós Ágnes fesztiváligazgató. A BIDF vezetője szerint a jelenlegi helyzetben még azt sem tudják kigazdálkodni, hogy a minimálbért kifizethessék a kollégáiknak, akik hónapokon át napi 8-10 órát dolgoznak. Pedig, mint mondja, az ő áldozatkészségük nélkül nem létezne a fesztivál. – Mindenki másból él, és a szabadidejéből vesz el, csak hogy a BIDF létrejöhessen. Megharcoltunk a hírnevünkért, nem adhatjuk fel ezt a munkát csak azért, mert a magyar állam nem becsül meg minket anyagilag. Ezért keressük a külföldi forrásokat is, többször előfordult, hogy sikeresen pályáztunk ezeken a csatornákon támogatásokért, de ennek az útnak a kitaposása sokkal több energiát igényel – hangsúlyozza Sós Ágnes.
Ősz elején felhívásban kérték a filmszerető közönség segítségét, mert veszélybe került a jövő év elejére meghirdetett fesztivál sorsa. – El kellett fogadnunk, hogy már nem boldogulunk a társadalom segítsége nélkül. Folyamatosan érkeznek hozzánk felajánlások a BIDF oldalán keresztül, ahol lehetőség van egyszeri és rendszeres adomány felajánlására. Bár ez a nagyságrend nem éri el azt, amire szükségünk lenne, de így sem lehetünk elég hálásak a közönségünknek. Emellett sokat köszönhetünk a mellénk álló szponzoroknak is. Lépésről lépésre haladunk, nap mint nap szerezzük meg a hiányzó pénzt, húszezer forintonként, százezer forintonként – fogalmaz Sós Ágnes.
A szűkülő források ellenére a fesztiváligazgató nem enged a minőségből, a hangsúly ebben a kiszolgáltatott helyzetben is a nézők és az alkotók közötti találkozáson, az eszmecserén van. Jövőre is minden film alkotóját meghívják, a filmvetítések után közönségtalálkozót szerveznek, díjakat és elismeréseket osztanak ki az alkotóknak. Emellett sikerült a fiatal generációt megszólaltatniuk. Minden nehézség ellenére pozitívan tekintenek a jövőbe: a 2024. január 27. és február 4. között zajló fesztiválon nemcsak a fővárosban, de párhuzamosan tíz vidéki városban is tartanak vetítéseket. A 40 alkotás között most először lesz Kubáról szóló dokumentumfilm, amely az ott működő „demokráciába” nyújt betekintést. Emellett lesz szó még a vadnyugati, marhacsordákat terelő cowgirl-ökről, kaszkadőrnőkről, egy süket flamencokirálynőről, és egy idősödő bolgár tengerparti selyemfiúról is.
