Korábban már bemutattuk, hogyan változtatta meg az Európai Bizottság egyik javaslatának értelmezését a magyar kormány annak érdekében, hogy saját politikáját tudja igazolni. A migránsok integrációjáról volt szó, amelynek a hivatalos magyar állásponttal szemben semmi köze az illegális bevándorlás erősítéséhez, támogatásához és nem ró semmilyen kötelezettséget a tagállamokra. Most a cotonou-i megállapodás került a célkeresztbe, amelynek esetleges vétózásával komoly uniós érdeket sértene Magyarország.
A cotonou-i megállapodás az EU-nak az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal (AKCS-államokkal) fennálló kapcsolatait szabályozó átfogó keret. Húsz éve fogadták el, az akkor 25 éves Loméi Egyezmény felváltására. A megállapodás az EU és 79 ország – köztük 48 szubszaharai ország – között jön létre, célja a szegénység enyhítése, majd felszámolása, valamint az AKCS-országok világgazdaságba történő fokozatos integrációjának elősegítése.
Az elmúlt egy hónapban sok fórumon hangoztatta Szijjártó Péter külügyminiszter, hogy a kormány ellenzi ennek a megállapodásnak a megújítását azon kereteken belül, amelyekben a tárgyalások folynak. Elsősorban azért, mert szerinte ez ösztönzi a migrációt. Mielőtt részletesebben elmondanánk, hogy mit tartalmaz a megállapodás, szögezzük le: magyar álláspontból legalább kettő van. Az egyik a már említett bírálat, a másikra pedig az EU külügyi főképviselőjének, Josep Borrellnek a sajtószolgálata hívta fel a figyelmünket. December 3-án ugyanis az EU és az AKCS-államok csoportja megállapodásra jutottak az új megállapodás szövegéről. A főtárgyalók a tagállamoktól kapott mandátum alapján dolgoznak, azon nem terjedhetnek túl, tehát amiben megegyeztek, az tükrözi a tagállamok közös elhatározását. Egyszerűsítve: Magyarország egyetértése is kellett.
Az együttműködés hat nagy területét foglalták össze. Ezek a következők: emberi jogok, demokrácia és kormányzás, béke és biztonság, emberi és társadalmi fejlődés, a környezeti fenntarthatóság és az éghajlatváltozás, inkluzív, fenntartható gazdasági növekedés és fejlődés, valamint migráció és mobilitás. A magyar kormány számára természetesen az utolsó a legfontosabb és – legalábbis a kommunikáció szintjén – elfogadhatatlan. Az egyezményről szóló összefoglaló anyagban ezt írják erről a területről: „A migráció és a mobilitás kulcskérdés, nagyobb hangsúlyt fektetünk rá, mint a múltban. Kiegyensúlyozott, átfogó és koherens megközelítésünk figyelembe veszi a legális migrációt és mobilitást, a diaszpórát és az pénzügyi átutalásokat, de figyelembe veszi az illegális migráció, a migránsok csempészése és az emberkereskedelem elleni küzdelem szükségességét is a nemzetközi joggal, ideértve a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal összhangban.”
A magyar kormány nem ért egyet azzal, hogy a munkavállalási célú migrációt ösztönözni kellene. Tudni kell, hogy ez egy szándéknyilatkozat, ha valamelyik kormány nem szeretné, hogy harmadik országból jelenjenek meg munkavállalók a munkaerőpiacán, akkor nem ad ki ilyen irányú munkavállalási engedélyt.
Szijjártó Péter ahhoz is ragaszkodik, hogy a megállapodásnak világossá kell tenni, meg akarják állítani a migrációt, és Európába jönni csak a szabályok betartásával lehet. Itt a külügyminiszter finoman összemossa a legális és az illegális bevándorlást, de ahogy láttuk, a megújuló cotonou-i megállapodás egyik célja az illegális migráció elleni küzdelem. Elhangzik az is, hogy az egyezmény „gyakorlatilag nem mond semmit” a migráció biztonsági és egészségügyi kockázatairól. Ennek az az oka, hogy a tagállam dönti el, hogy kit enged a területére, vagyis az ő felelőssége elvégezni ezeket a vizsgálatokat. És ezzel választ is adtunk az utolsó aggodalomra, hiszen a külügyminiszter több helyen is azt mondta: „Nem fogadjuk el a nyomásgyakorlást és azt sem, hogy más mondja meg helyettünk, hogy kit engedjünk be Magyarországra.” Valóban, ezt továbbra sem akarja eldönteni senki sem a magyarok helyett.
A cotonou-i megállapodás és más uniós törekvések ugyanakkor tartalmazzák azt a fontos szándékot is, hogy az EU sokkal hatékonyabban szeretné visszaküldeni azokat, akik jogalap nélkül tartózkodnak az unió területén. Ez minden tagállam szándéka – nem csak Magyarországé. Az új egyezményt 2021-ben írják alá, addig meghosszabbították a régi hatályát. Az aláírás csak akkor marad el, ha valamelyik tagállam esetleg megvétózza.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang karácsonyi dupla számában jelent meg december 18-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/51. számban? Itt megnézheti!
