„Már gyermekkoromban is a kompromisszumokat kerestem”

„Már gyermekkoromban is a kompromisszumokat kerestem”

Mádl Ferenc szobra a Veszprém megyei Bándon (Fotó: Wikipédia/Regasterios)

Igazat adhatunk Gróh Gáspárnak abban, hogy tíz évvel a halála után mintha Magyarország megfeledkezett volna Mádl Ferencről? A Köztársasági Elnöki Hivatal volt igazgatója a Magyar Szemle év végi számában emlékezett meg a kilencven éve, 1931. január 29-én született államfőről. És arról, milyen volt a 2011-es nyolcvanadikra készülni, Mádl tiltakozása mellett persze, minthogy ő szerényebb összejövetelt óhajtott volna. Gróh biztosra veszi azt is, hogy a mostani hallgatásban több örömet találna, mint a látványos ünneplésben. De valóban eltávolodtunk volna a mádli eszményektől?

Mintha a jobboldali fősodor magával a Mádl-karakterrel szakított volna. A konzervatív oldalhoz alapvetően illenek a hasonlók: sokat tapasztalt idős professzorok, akik mögött jelentős, a másik oldal által is elismert tudományos pálya áll. Ők voltak azok, akik a XX. század történelmi viharaiban is helytálltak, így hiteles példaképek tudtak lenni a demokratikus átmenet után. A jobboldal pártja, később pártjai pedig büszkék voltak rájuk, keresték velük a kapcsolatot. Utóbbiak viszont a saját jogukon voltak autoritások, nem egy párt(vezető) jóvoltából. Ma épp az ellenkezőjét láthatjuk.

Erről is olvashat a cikkben:
– Miért nem lehetett kérdéses Mádl Ferenc hitelessége a jobboldalon?
– Kilencvenes évek közepi megszólalásaiból akár mai ellenzéki követelések is kitelnének
A teljes írást elolvashatja a Magyar Hang január 29-én megjelent 2021/5. számában (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületen (részletek itt) online!