Hol húzódik az erélyes vezetői stílus és a szekálás közötti határ?

A német Max Planck Társaságot évek óta rengető botrányok egyre csak erősödnek, és mostanra eljutottak arra a szintre, ami már a kutatóintézet-hálózat működési modelljének alapjait kérdőjelezi meg. Egymás után váltják le az intézetigazgatókat (bár nem rúgják ki őket), mert beosztottjaik zaklatással, hatalommal való visszaéléssel vádolják őket, de a leváltott igazgatók is visszaéléseket és nemi diszkriminációt emlegetnek, amikor ellentámadásba lendülnek. Immár a világ egyik legtekintélyesebb tudományos intézményének jó híre és államtól való példátlan függetlensége a tét.

Hol húzódik az erélyes vezetői stílus és a szekálás közötti határ? Ez a kérdés legalább négy éve (de a felszín alatt valószínűleg évtizedek óta) foglalkoztatja a német Max Planck Társaság (MPG) többtucatnyi kutatóintézetének dolgozóit, diákjait. A társaság kutatóintézeteinek vezetői időnként sértő megjegyzéseket tesznek beosztottjaikra, megalázzák őket, és a származásukat is becsmérlik. A megszólaló vezetők szerint viszont ez nem zaklatás, legfeljebb a rosszul teljesítő beosztottak nem képesek elfogadni a kritikát és a követelményeket. Az biztos, hogy az MPG-n belüli botrányok nem számítanak kirívónak a tudomány berkein belül, hiszen ebben a hagyományosan tekintélyelvű világban a vezetői hatalommal való visszaélés, illetve az alacsonyabb beosztású és presztízsű kollégák leszólása nemcsak előfordul, hanem sok helyütt megszokott.

• Milyen visszaélések miatt vizsgálódnak az igazgatókkal szemben?
• Hogyan próbálja a Max Planck Társaság megoldani ezeket az ügyeket? 
• Miért alakulhatnak ki ilyen áldatlan viszonyok a világ talán legjobb kutatóintézet-hálózatában?