Amputációkban elsők vagyunk

Az amputációk nemzetközi összevetésben is rekordmagas száma már bőven a koronavírus-járványt megelőzően is tragikus látleletet mutatott a magyarok általános egészségügyi állapotáról és az ellátórendszerről, a helyzet pedig azóta minden valószínűség szerint csak romlott. Pedig a több összetevős probléma nem új keletű, a szakma már a harmadik Orbán-kormány idején megkongatta a vészharangot, ám egy halovány és semmitmondó – ennek megfelelően rövid úton elhalt – ígéreten túlmenően nem futotta többre.

Arról, hogy mekkora a baj, Az amputációk területi gyakorisága társadalmi és ellátórendszeri összefüggésben Magyarországon 2016–2017-ben című, kilenc kutató által jegyzett tanulmány árulkodik. Az egész országra kiterjedő, egyebek között a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (Neak) és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatain alapuló kutatás szerint Magyarországon évente közel hétezer amputációra kerül sor: 2017-ben hazánkban 3900 major (boka feletti) és 3100 minor (boka alatti) amputáció történt, ezek aránya közel háromszorosa a nyugat-európai átlagnak. Hasonló gazdasági fejlettségű európai országokban, például Szlovákiában és Lengyelországban a 100 ezer lakosra jutó amputációk száma legalább 25–30 százalékkal alacsonyabb, míg fejlettebb országokban (Egyesült Királyság, Finnország, Spanyolország) az arányszám a negyede, ötöde a hazainak.

• Kiknek a körében a legmagasabb az amputációk száma?
• Hány embert érintenek Magyarországon a perifériás artériás betegségek?
• Mely térségekben, régiókban a legrosszabb a helyzet és miért?
• Milyen programok indultak eddig az amputációk számának visszaszorítására? Milyen eredménnyel?

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 16-án megjelent, 2022/38. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!