„A hadköteles az infantilis dac állapotában van”

Alulírott, Keszthelyi Zsolt ezennel kijelentem, hogy meg akarom tagadni a katonai szolgálat teljesítését politikai meggondolások alapján. Nem tudok bízni a Népi Demokratikus Hadseregben, amely nem szabad versenyen alapuló, szabad választások útján hatalomra került kormány ellenőrzése alatt áll. Ezt a nyilatkozatot tette közzé 1987-ben Keszthelyi Zsolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol-francia szakos hallgatója az egyetemi barátaival közösen szerkesztett, Égtájak között című szamizdat újságban.

Noha a Kádár-rendszerben korábban is akadtak szolgálatmegtagadók (főképp a Jehova tanúi és a Bulányi György piarista szerzetes nevéhez köthető Bokor vallási közösség kispapjai), ők többnyire vallási, lelkiismereti okokra hivatkozva utasították el a bevonulást és az azzal járó fegyveres szolgálatot. Politikai okokból történő szolgálatmegtagadással korábban csak két alkalommal találkozunk a magyarországi szamizdatok olvasásakor. Az első Kiszely Károly – későbbi környezetvédelmi aktivista – esete volt, aki 1976-ban 33 nap fogházbüntetést kapott, és akit ellenzéki tevékenysége miatt (környezetvédelmi írásai az AB szamizdat kiadónál jelentek meg) később ki is utasítottak az országból. Rajta kívül a református pap családból származó 21 éves Tóth Tamásról tudunk, aki 1986-ban utasította el a szolgálatot, amelyért bár először 3 év börtönre ítélték, később a bíróság „pszichopátiás személyisége” miatt felmentette a szolgálat és a büntetés alól.

• Mitől volt különlegesebb Keszthelyi ügye, mint a többi szolgálatmegtagadóé?
• Miért éppen az ő esete vált nemzetközileg is ismertté?
• Mi lett a sorsa?