A mindennapi koronavírus pszichopatológiája: pandémia, infodémia, pszichodémia, politikodémia és ökonodémia

A Covid-19 nem az első pandémia, hiszen a XIV. századi pestist vagy XX. századi spanyolnáthát is a világjárványok közé soroljuk. A koronavírus ellenben az első globális élménye a világtörténelemnek. Először történik meg az emberiséggel, hogy a glóbusz minden pontján ugyanaz jelenti a legfontosabb témát. A világháborúk ugyan nagyon széles területét érintették a Földnek, de Afrika, Ausztrália vagy Amerika nagy részén a harcok alakulása az emberek életét egyáltalán nem befolyásolta. A mostani pandémia azonban más. A világ tényleg egy globális faluvá lett, ahol az új-zélandi kisgazda, a thai szexmunkás, az orosz olajmágnás és az argentin futballista ugyanazt éli át, ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, ugyanazokat a híreket olvassa, ugyanolyan maszkban jár, ugyanazon egészségügyi ellátást kapja és így tovább. Némi keserűséggel hozzátehetjük, a dolgok komolyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vírus körüli viták még az orbánista-gyurcsányista frontvonalakat is átlépik. Vannak például vírustagadók és oltástálibok itt is, meg ott is. Ha a Jóisten pszichológus, akkor most zseniális laboratóriumot rendezett be, mert az egész világ tele van paradoxonokkal.

A pandémia megszülte az infodémiát, vagyis a vírussal kapcsolatos hírek (és rendre álhírek) fertőző özönét. Bár ne tette volna! A média szerepütközése a következő mondatban foglalható össze: 1.) feladatunk, hogy minél több emberhez eljuttassuk a híreket; 2.) feladatunk, hogy bemutassuk az igazságot. A kettő között látszólag nincs nagy feszültség, de ez csak a látszat. A médiamunkásoknak az esetek jelentős részében választaniuk kell: vagy elmondják a szikár tényeket, hozzáfűzve valami mértékadó véleményt, vagy csinálnak egy kattintásvadász címet – „globális fenyegetés”, „újabb hullám”, „megmagyarázhatatlan haláleset”, „itt az újabb veszély” stb. –, ami jó esetben egy csúsztatásra, rossz esetben egy álhírre mutat. Előbbivel megőrzik a tisztességüket, de elveszítik a versenyt, utóbbival megnyerik a versenyt, de leokádják a tisztességüket. Persze, hogy többnyire az utóbbit választják. Mert ezt diktálja a tulajdonosi elvárás. És ennek az infodémiának a társadalom a vesztese, amelyre a hírek az apokalipszis négy lovasaként rontanak rá, okozva ezzel pszichodémiát, vagyis terjedő pszichés zavarokat és kollektív elhülyülést.

Erről olvashat a cikkben:
• „Az egész orosz rulett a coviddal különösen veszélyessé válhat, ha mindez egy választási kampányba folyik bele, mert olyan lépésekre sarkallhat itt is, ott is, amely messze kerül a józanságtól és a felelősségtől. 

A teljes cikket a Magyar Hang november 12-én megjelent 2021/46. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!