Szégyentelen drukkerek dorbézolnak a véres pénzben?

Évtizedeken át ömlött az orosz pénz az angol fociba, a brit kormány azonban csak a háború kitörése után elégelte meg az oligarchák működését. Roman Abramovics kiszáll a labdarúgásból, Szaúd-Arábia pedig a szemünk előtt vásárolja be magát a világ legértékesebb bajnokságába.

Szimbolikus meccset játszott egymással a Chelsea és a Newcastle United az angol labdarúgó-bajnokság 29. fordulójában március 13- án. Mintha a szezon tavaly nyári sorsolásakor a világpolitika rideg, cinikus szelleme gonosz tréfát űzött volna az algoritmussal, hogy az Oroszország elleni szankciók sportot érintő részének ellentmondásait egyetlen mérkőzésbe sűrítve mutathassa fel.

A londoni Chelsea tulajdonosa (volt) Roman Abramovics orosz oligarcha, aki előtte jelentette be, hogy végleg megválik a klubtól, miután a brit kormány őt is súlyos büntetésekkel sújtotta (és később az EU is befagyasztotta a vagyonát). – Vlagyimir Putyin rendszerének támogatóit felelősségre kell vonni – indokolta a döntést Nadine Dorris kulturális és sportminiszter. Az orosz elnökkel régóta jó viszonyt ápoló Abramovics közel húsz éve vette meg az együttest, és két évtized alatt fontmilliárdokat ölt a Chelsea-be, és így az angol fociba. Ugyanezt teszik majd várhatóan a Newcastle újdonsült tulajdonosai is: a nagy múltú klubot a szaúd-arábiai állami befektetési alap (PIF) vásárolta meg tavaly októberben. A becslések szerint 430 milliárd dollár fölött rendelkező PIF európai sztárcsapatot építene a „Szarkák” becenevű együttesből, a szurkolók az adásvétel hírére örömükben burnuszba öltözve tomboltak városszerte.

– Az angol futball történetének legsötétebb napján szégyentelen drukkerek dorbézoltak a véres pénzben – írta visszafogottsággal nem vádolható cikkében Ian Herbert a Daily Mail brit bulvárlapban. A publicista szerint a Newcastle szurkolói a „háborús bűnös Abramovicsról” szóló dalokkal heccelték az ellenfél szimpatizánsait, akik a „Roman Empire” (szójáték az orosz oligarcha keresztnevéből, ami így a Római Birodalmat jelenti angolul) molinóval válaszoltak a támadásra. Herbert szerint az ukrán zászló sem az ártatlanul meggyilkolt áldozatokra emlékezve, hanem a hecc kedvéért került elő a lelátón – mindezt egy olyan csapat szurkolói részéről, akik a hozzájuk érkező szaúdi milliárdokat ünnepelve elfeledkeznek arról, hogy egy nappal a meccs előtt 81 embert végeztek ki Szaúd-Arábiában. – Nem számít nekik a harkivi vagy a rijádi borzalom – vonta le a végkövetkeztetést a szerző.