Átoklevétel

Fülledt hőség a városban, még az aszfalt is párolog. Látványra úgy fest minden, mint máskor, de ki hiszi el, hogy az emberek olyan intenzitással dolgoznak harmincöt fok felett is, mint az alatt! Rezeg a levegő, vagy csak az én fejem tompa, minden mozdulat nehezemre esik, reflexből árnyékot keresek, ahogy utcára lépek, fal tövében, fák lombja alatt igyekszem célomig.

Cigány asszony szólít le: akarom-e, hogy megmondja a szerencsém? Reakcióim lelassultak. Nem akarom, hogy jósoljon, de megbántani sem akarom. A hőségben tompán nézek csak, és hirtelen az jut eszembe, talán ha megmondaná, mikor ér véget a bennünket körülvevő izzás, szívesen venném. Még felelni sem tudok, már folytatja.