Az igazság nem félúton van

Az „audiatur et altera pars” (hallgattassék meg a másik fél is) az egyik legfontosabb jogi elv; de tanácsos alkalmazni a mindennapi életben és természetesen a politikában is. Úgy tűnik azonban, hogy sok jó szándékú ember ezt összekeveri azzal, mintha mindig fifty-fifty arányban oszlana el az igazság. Jelen esetben mintha az orosz–ukrán háborúban, tágabban a mostani Oroszország–Nyugat-szembenállásban valahol középen lenne az igazság. Ennek jegyében mintegy a barbár orosz katonai agresszió hasonló súlyú ellenpontjaként hosszan sorolják egyesek Oroszország „jogos szempontjait”. Nem így van: az igazság túlnyomórészt – bár természetesen nem kizárólagosan – az ukránok, illetve a Nyugat oldalán áll.

Lássuk a súlyos orosz érvek közül a Nyugattal szemben talán legsúlyosabbat. A putyini narratíva szerint a NATO 30 év óta gátlástalanul törekszik körülvenni, sarokba szorítani Oroszországot, és most már nincs hova hátrálniuk. Nem így van. Az eredeti botránykő az, hogy a NATO fölvette tagjai közé a volt európai szocialista országokat. Ezt a folyamatot azonban nem a Nyugat erőszakolta mindenáron, hanem az érintett közép-európai országok; jól érezve azt, hogy – amint arra Antall József manapság sokat idézett mondásával utalt – ha az orosz medve kialussza magát, még sok bajt okozhat. Ezek a kis országok, vagyis mi, akartunk – a társadalom óriási többségének támogatásával – NATO-tagok lenni. És, mint láthatjuk, igazunk volt. Az ukránhoz képest is elenyésző magyar hadsereg nem fogja megvédeni határainkat; a NATO fogja, illetve nagy valószínűséggel elrettentő ereje miatt nem fog kellenie.

• Hogyan látta a szerző közelről Magyarország NATO-csatlakozását?
• Miért volt ez inkább nyűg a NATON-nak, és inkább magyar érdek?
• Miért nem akarta a NATO körbekeríteni Oroszországot?

A teljes cikket a Magyar Hang március 18-án megjelent 2022/12. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!