Pillangó ördögi körben: így süllyed a Barcelona

Képzeljék el, hogy Suárezzel, Neymarral, Messivel, Iniestával és Busquetscel találják szembe magukat, én összecsinálnám magam – érzékeltette Luis Enrique, milyen lehetett a Juventus játékosainak pályára lépni a Barcelona ellen a Bajnokok Ligája 2015-ös döntőjében. Nem ismerhetjük az olasz bajnok akkori lelkiállapotát, az azonban biztos, hogy az idézett mester által irányított katalán csapat 3–1-re nyert, és története ötödik BL-trófeáját szerezte meg, a mai napig az utolsót. – Szálltunk, mint a pillangó, és csíptünk, mint a méh – jellemezte a jobbhátvéd, Dani Alves a Barcelonát, amely abban az évben a spanyol bajnokságot, a kupát és az európai Szuperkupát is megnyerte. Hat év kellett hozzá, hogy a világ legjobb klubjából egy milliárdos adósságokkal terhelt, szenvedő, szürke középcsapat legyen, ami olyan kecses, mint egy méh, és legfeljebb annyira csíp, mint egy pillangó.

Látványos különbség, hogy amíg a 2014–15-ös szezonban 60 ezernél sosem voltak kevesebben a katalán csapat stadionjában, a Camp Nouban – és átlagban közel 80 ezren –, addig idén a 25 ezres nézőszám is nehezen jön össze (ami még úgy is jelentőségteljes, hogy a járvány miatti korlátozásoknak köszönhetően legfeljebb 40 ezren léphetnek be). Lionel Messi távozása után, és ez egymást követő csalódásokat látva persze ez nem meglepetés. Az argentin sztárjátékos fájdalmas búcsúja szimbolikus eseménynek tűnik, a hiányában már nehezen állhat meg a lejtőn a Barcelona. Igaz, neki is van némi köze ahhoz, hogy a katalán egyesület a csúcsról a leggyorsabb úton halad a szakadék mélyére.