Egyre bolondabb lettem, de mindig csak egy kicsivel

Kávéval kínál. Megkérdezem, ő is iszik-e, rázza a fejét. Azt mondja, az ultrafutás olyan mértékű igénybevételt jelent a szervezetének, hogy semmiféle elhajlás nem fér bele. Kétéves kislánya alszik, ezért a teraszon ülünk le beszélgetni. Tegeződést javasol.
– Szíve szerint kávézna egyébként?
– Nem. Sem az illatát, sem az ízét nem nagyon szeretem – válaszolja. De azt gondolja, ha inna, előbb-utóbb megszeretné, és hozzászoktatná magát. Mert az ember sok mindenhez hozzá tudja magát szoktatni. És ezekből egy idő után függőség is lehet. Mint a futásból.

Csécsei Zoltán minden idők leggyorsabb versenyét teljesítve 17 óra 54 perc 46 másodperc alatt ért célba a Balatont megkerülő 221 kilométeres versenyen.

Az ultrafutóval beszélgettünk arról, hogy mennyit edz, hogyan lehet bírni a monotonitást, sőt, a fájdalmat. Mit és mennyit eszik és mikor van az, hogy nem is alszik.

A teljes cikket a Magyar Hang október 29-én megjelent 2021/44. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!