Federer borai

Roger Federer 2022. szeptember 23-án lejátszotta élete utolsó teniszmérkőzését. Pályafutása ezerhétszázötvenedikjét, negyvenegy évesen. Megkönnyeztem, ritkán használt férfi könnyekkel, ahogyan ő maga is, a búcsút. És még milliók, világszerte. Nagy szavak meg bárhol görgethető statisztikák helyett inkább csak néhány érzésfoszlány. Mint egy laudációban vagy nekrológban.

Miatta néztem teniszt, de nem őt néztem a legtöbbet. Ahogy kedvenc boraimat is ritkán és móddal iszom. Elnyűhetetlen nadalok és kérlelhetetlen dokovićok cezúráiba tűztem be csemegének néhány mérkőzését. De közben, mint legkedvesebb könyveimet olvasom, egyiket-másikat újra meg újra végignéztem. Kevés hibáját mindig megmagyaráztam, nem hagytam, hogy megöregedjen bennem. És főleg, hogy kedvemet szegje „kedvenc” dramaturgiája, a meccslabdáról elvesztett ötszettes. Főleg, hogy a legeredményesebb és legnagyobb nem azonos kategória. Előbbi már sosem lehet, utóbbi titulusa – számomra – megkérdőjelezhetetlen. Nem teniszben volt a legnagyobb. Legnagyobb volt. A teniszben. Önértéke fölé emelte a sportot. Művészi rangra. Közhely. Richard Gasquet, a franciák szintén kiváló rakettosa nyilatkozta róla a L’Équipe 2021. egyik júliusi számában: „Számomra Roger Federer pótolhatatlan, ő minden idők legnagyobb játékosa, azzal az esztétikummal, kellemmel, amivel a pályára lép.”