Ha nem is a csúcsok csúcsa, de kevés egészségesebb, formásabb, szőlősebb szőlőt ismerek nála. Levele maga a szimmetriai tökély, korán fakad, jól növekszik, vesszőinek szinte csak vízmérték a karó. Tömött fürtjei barokk bőségszarukba kívánkoznak.
N. Fejérváry Gergő
Sosem volt Zöldveltelinim, de sokáig a legjobb bornak gondoltam, amit csak tőke teremhet.
Jó helyen van Zalában, Keszler Viktornál, itt megtanulja, hogy ez „más világ”, nem kell olyan hideg-rideg szemmel figyelni a tőkéről.
Tele vagyok űrökkel meg hiányokkal, lekötésre váró vegyértékekkel. Hol kóstolások emlékéből, hol meg nyári esték, téli metszések, pinceszagolások, szerelmeskedések szindbádi nosztalgiájából összegyúrva. Az Olaszrizlingről is őrzök egy ilyet.
Abból a Traminiból szeretnék adni mindenkinek, abból a kifogyhatatlan, elapadhatatlan hordóból, amiben a gyújtósnak aprított tőkék leve érik azóta is, ha rágondolok.
Hogy az lett-e, aminek Brezovcsik László és munkatársai megálmodták, mikor a koraérésű Bouvier-t meg a későn szedett Hárslevelűt egymásra szabadították, fogalmam sincs, de hogy a szőlők szőlőjét, a Furmintot kevés fajta közelíti ennyire, az hótziher!
Mi végre, hogy 1977-ben még 40 hektárnál több, a 2010-es évekre már alig feleannyi a Nektár itthon?
Ilyen a Kövidinka: otromba, nagyszájú, együgyű és ártalmatlan. Mint egy menthetetlen szóvicc. Mentsége mégis, hogy önazonos és szerethető.
Szerelemmé kell lenni, borrá kell lenni, hogy valamit kezdeni tudjunk ezzel a nyomorúságos élettel. Csók és korty csak megsavanyodik a felnőtt szájban.
Tisztességes értelmiségi (és persze rapper) csak ellenzéki lehet. De ha ezt nem tudnám, Márai nyolc fröccsöt ledöntő Szindbádja meggyőz róla.
A művészet, a kultúra a legnemesebben értett feleslege, s így luxusa az emberi léleknek, szellemnek. Felesleges, tehát nélkülözhetetlen. Ne fogyasszuk el, ne emésszük meg, ne üresítsük ki szavakkal.
Liszt Ferenc sokáig nem ivott. Amikor aztán az 1840-es évektől igazi, európai rocksztár lett, poharat ragadott ő is, ahogyan illik, és poharának maradékát felvidéki koncertkörútjain dámák töltögették kis edénybe és vitték haza ereklyeként.