Menü


Pár perc próza

Szenczi Tóth Károly 2025. február 09.

Peter és Gabriele

Szilveszter napján délután megszólalt a telefon. Gabriele volt. Mint minden szilveszterkor, ötvenhét év óta. Gabriele Peter felesége, 1967-ben ismertem meg őket az NDK-ban.
Csikós Attila 2025. február 08.

Memoárjaink – az idő mint helyszín

Napjainkban újra divat az önéletírás, s főleg mintha a fiatalabb generáció tagjai között. (Addig írjuk meg, amíg még emlékezünk...) S ha van ebben kritika, az nem annyira az ifjakra vonatkozik, akik írnak, hanem főleg az idősebbekre, akik nem írnak memoárt.
Fehér Anikó 2025. február 02.

Paradicsom mezeibe’…

Hogyan változott ajándékozási lázünneppé, főzési versenyistállóvá és találkozási hajszává a kisded megérkezése, amit szüleinek menete, szálláskeresése előzött meg, rengeteg visszautasítással?
Körmendy Zsuzsanna 2025. február 01.

Erdei konzultáció

„Egyetértetek-e azzal, hogy a tyúkok ellenében, akik az ember, tehát az ellenség hasznára vannak, és velünk ellentétben hagyják magukat lakomákon föltálalni, mi inkább a rókákat támogatjuk kettejük élet-halál harcában?”
Fehér Anikó 2025. január 26.

Bagolytüdő

Már csak a gondolat is felizgatott minket, és hatalmas örömmel töltött el, ha megtudtuk, hogy felmegyünk a padlásra. Igazából sosem tudtam teljesen kiismerni ezt a helyet, akkora volt, olyan hatalmas, magas, félelmetes és barátságos egyszerre.
Fehér Anikó 2025. január 25.

Uspinc

A Lencsivel való játszásnál nagyobb örömöt nemigen tudtam elképzelni, legfeljebb az uspincot. Volt még egy fahinta az eresz végéhez kötve, közel a disznóólakhoz, de az csak akkor működött, amikor nagyapámat a munkában nem gátolta – szóval ritkán.
Benedek Szabolcs 2025. január 19.

Hömpölygés

A metrólejáró környékén döbbentem rá arra, hogy az életem mostantól arról fog szólni, hogy én is nap mint nap megfellebbezhetetlenül együtt vonulok a tömeggel, az aluljáró egyik végén le a lépcsőn, a túlsó végén fel.
Haklik Norbert 2025. január 18.

Az Árvai-forgatókönyv

Amikor ön belépett ebbe a terembe, tépett papírlapokat látott, meg feldúlt, zokogó fiatalokat. Pedig higgye el, kedves biztos úr, a legkevésbé sem állt szándékomban megrémíteni ezeket a drága, ügyes gyerekeket.
Fehér Anikó 2025. január 12.

Erdély

Van egy polc a szobámban, ahová azokat a könyveket teszem, amelyeket bármikor szívesen nyitok ki. Nem árulom el, mik vannak itt, talán majd egyszer. Most csak egyről írok.
Körmendy Zsuzsanna 2025. január 12.

Mesterség és intelligencia

Kell-e félnünk az MI-től? Miért kellene? Eddig is eltévedtünk a tudás sűrű sötét erdejében, ezentúl még gyakrabban tesszük. Eddig is relativizáltuk az igazságot, most egyszerre miért félünk, hogy tömegek veszíthetik el az igazság megismerésének esélyét is?
Gazda Albert 2025. január 08.

Lassúság

Megfigyeltem, hogy egyre szívesebben megyek lassabban. Nem annyira, mint egy idétlen csiga, pusztán csak nem rohanok sehova. Szinte mindig betartom a sebességhatárokat mindenhol.
Benedek Szabolcs 2025. január 05.

A szebeni fiú

Olcsó kocsmát kerestünk, nem turistásat, simát, egyszerűt, ahova a helyiek járnak, és nem csapolnak benne hangzatos fantázianevű, túlárazott kézműves söröket.
N. Fejérváry Gergő 2025. január 05.

Ezerfürtű – A négybetűs élet

Ugyanúgy kivetette magából az Ezerfürtűt a magyar borköztudat, mint a Rizlingszilvánit, Sárfehért, Kövidinkát, nem sorolom. Nagy kár érte, mert minden elhulló szőlőfajtával szegényedik a borkultúra és a biodiverzitás.
Csikós Attila 2025. január 04.

Szöveghiány, a létezés kontextusai

Én már nem is tudom, hányadán állok a világgal, a faluval meg Budapesttel, Budapestet egy hosszú évtizedek alatt elrontott, arc nélküli és hangulattalan városnak látom, melyet megfosztottak polgárságától, és hibernálva tartanak.
Haklik Norbert 2025. január 02.

A világ rendje

Elüldögélek itt a téren, meg néha fenn a hegyoldalban is. De nem céltalanul, dehogy. Jól tudom, miért vagyok itt. A Főfőnökért. Mert ő az, aki majd megsegít.
Ugrás az oldal tetejére