Menü


Pár perc próza

Benedek Szabolcs 2025. január 19.

Hömpölygés

A metrólejáró környékén döbbentem rá arra, hogy az életem mostantól arról fog szólni, hogy én is nap mint nap megfellebbezhetetlenül együtt vonulok a tömeggel, az aluljáró egyik végén le a lépcsőn, a túlsó végén fel.
Haklik Norbert 2025. január 18.

Az Árvai-forgatókönyv

Amikor ön belépett ebbe a terembe, tépett papírlapokat látott, meg feldúlt, zokogó fiatalokat. Pedig higgye el, kedves biztos úr, a legkevésbé sem állt szándékomban megrémíteni ezeket a drága, ügyes gyerekeket.
Fehér Anikó 2025. január 12.

Erdély

Van egy polc a szobámban, ahová azokat a könyveket teszem, amelyeket bármikor szívesen nyitok ki. Nem árulom el, mik vannak itt, talán majd egyszer. Most csak egyről írok.
Körmendy Zsuzsanna 2025. január 12.

Mesterség és intelligencia

Kell-e félnünk az MI-től? Miért kellene? Eddig is eltévedtünk a tudás sűrű sötét erdejében, ezentúl még gyakrabban tesszük. Eddig is relativizáltuk az igazságot, most egyszerre miért félünk, hogy tömegek veszíthetik el az igazság megismerésének esélyét is?
Gazda Albert 2025. január 08.

Lassúság

Megfigyeltem, hogy egyre szívesebben megyek lassabban. Nem annyira, mint egy idétlen csiga, pusztán csak nem rohanok sehova. Szinte mindig betartom a sebességhatárokat mindenhol.
Benedek Szabolcs 2025. január 05.

A szebeni fiú

Olcsó kocsmát kerestünk, nem turistásat, simát, egyszerűt, ahova a helyiek járnak, és nem csapolnak benne hangzatos fantázianevű, túlárazott kézműves söröket.
N. Fejérváry Gergő 2025. január 05.

Ezerfürtű – A négybetűs élet

Ugyanúgy kivetette magából az Ezerfürtűt a magyar borköztudat, mint a Rizlingszilvánit, Sárfehért, Kövidinkát, nem sorolom. Nagy kár érte, mert minden elhulló szőlőfajtával szegényedik a borkultúra és a biodiverzitás.
Csikós Attila 2025. január 04.

Szöveghiány, a létezés kontextusai

Én már nem is tudom, hányadán állok a világgal, a faluval meg Budapesttel, Budapestet egy hosszú évtizedek alatt elrontott, arc nélküli és hangulattalan városnak látom, melyet megfosztottak polgárságától, és hibernálva tartanak.
Haklik Norbert 2025. január 02.

A világ rendje

Elüldögélek itt a téren, meg néha fenn a hegyoldalban is. De nem céltalanul, dehogy. Jól tudom, miért vagyok itt. A Főfőnökért. Mert ő az, aki majd megsegít.
Nagygéci Kovács József 2025. január 01.

Evilági kérdés

Győrffy Ákos evangéliumot írt, Márton napjától adventig és tovább ajánlott olvasmányt, ami segíthet átkelni a „végtelen havazáson, ami az evilág”.
N. Fejérváry Gergő 2025. január 01.

Kékfrankos – Vinum bonum laetificat cor hominis

Talán az dietetikus meg brit tudós nélkül is elfogadható érv, hogy az életvégességen való puritán szorongásnál a ritka jókedv is éltetőbb, és hogy a szellem szomjazza az örömöt, ami időnként fontosságot tulajdonít a kedvesen lényegtelen ezeknek, azoknak is.
Szenczi Tóth Károly 2024. december 30.

Mobiltelefónia

„Én, mint nyugdíjas pedagógus, értek a gyerekekhez. De a hallgatagokhoz nem. És egyre több az ilyen. A szomorú az, doktor úr, hogy az új generáció beszédkészségét éppen a kommunikáció csúcseszközei teszik tönkre. Mobilon is inkább esemeseznek, emodzsikat küldenek.”
N. Fejérváry Gergő 2024. december 29.

Zefír – Tavasz örökké

A Zefír a mindennapokba is beférő jókedv és kacérság. Nem hősszerelmes harsonaszó, csak apró bók. És ha valami tud a mindennapokban apró lenni, az nagyszerű. Amikor kibontunk itthon egy palackot, kivirágzik a szoba.
Fehér Anikó 2024. december 29.

Veszteség

Veszteség. Kár, hiány, bánat, baj. Még szerencse, hogy csak anyagi. Mégis nyomuk maradt ezeknek sokáig. Mindaddig, amíg csak van, aki emlékszik rájuk.
N. Fejérváry Gergő 2024. december 28.

Miért is írok borokról? Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz

A szőlőkultúra az apró zártkertekben, a borkultúra az egymással eszmét cserélő baráti közösségekben él túl, nem a száz hektáron, nem a Vince Gálán.
Ugrás az oldal tetejére