Mért?

Szálinger Balázs: Vihar előtt
Lent, Tekijánál fél órája ünnepelteti magát
egy eső,
A szürke eget a víz színére vonta,
Összevarrta, addig tart a világ.
A szorosba beragadni látszik a köd, forog,
Táncol és összeköttetést keres az éggel,
Mintha engedélyt kérne valamire.
Szemben Szerbia, zöld hegyek, a Városlövető
Boldogasszony-templom tornya felől
Olvadékony kis bagolyhuhogás.
Harapható a termékenység, összébb
húzódnak
Néptelen ólak, az áram elmegy, sűrűsödnek
A mesei jegyek,
A nyugtalankodások bágyadt színhelyei
megtelnek
Biztonságos harci előérzettel, és olyan
tömött,
Olyan költészetes ez itt, hogy csak állunk
A kérdéssel: mért ne lenne szabad ebben
élni még?
Mért kell egyértelműnek lennie,
hogy valami
Mindjárt leüti a rózsák fejét?

Ez a Radnótit (A Hetedik eclogát és az A la recherche-t) és Pilinszkyt egyszerre idéző vers a költő 361° című kötetében jelent meg 2018-ban. Tömött, költészetes idő a vers ideje, sok minden történik benne, mégis az egész egy pillanat leírása, egy pillanaté vihar előtt. Mondott esemény Szerbia felől, Tekijából érkezik, vele szemben – mint az egy másik, a vers keletkezését elmesélő szövegből, a 2020-as Al-dunai álom című kötetből kiderül – Orsovánál áll és nézi az, aki a verset írja.