Könyvolvasó

Az olvasás az álmot életre kelti,
az életet álomra váltja
(Mario Vargas Llosa)

Hogy ez a Tom Sawyer gyerek mit meg nem enged magának! Iskolát kerül, verekszik, Polly néninek szemébe hazudik, barátjával, Huckleberry Finn-nel kitalál mindent, ami tilos. Rettenetes – gondoltam tízévesen, elborzadva. Mivel a könyvet apám ajánlotta, eszembe sem jutott olvasatlanul polcra rakni. Nézd csak, van itt ez… meglásd, élvezni fogod. Az ezernyolcszázas évek végén a Mississippi mentén másféle csínytevések voltak divatban, mint az én gyermekkoromban itt, Budapesten. Izgalmas világ, amit Mark Twain elém tárt. Naponta órákat olvastam, anyám csodálkozott: a leckéiddel megvagy, kisfiam?

Volt a nagy kórháznak, amelyben három évtizedig dolgoztam, néhány fontos találkozási pontja, ahol, ha csak pár percre, meg lehetett pihenni; a nagyvizit előtt, vagy konzíliumba igyekezve, máskor az ebédlőből visszaúton. Ezek közt első helyen a könyvárus asszony pultja volt az előcsarnokban. Ilyentájt tavaszkor már szólt, itt a könyvheti lista, tessék kiválasztani, mi kell, úgy adom majd le a rendelést. Meg is tárgyaltuk ott helyben, mit érdemes, idősebb kollegák segítettek; nem fogod letenni, olyan remek; vagy: ha irdatlan unalmast akarsz, öregem… Fejenként hat–nyolc könyvet jegyeztünk elő, többnyire a várható bestsellereket, ez diadallal töltött el, mint amikor keresett színdarabra időben sikerül jegyet szerezni. Volt ebben sznobizmus, na igen; nekem jut, másnak nem (néha megbocsátható...)