Egy NSZK-beli parkolóban történt az az eset, ami később kitörölhetetlen élmény lett mindnyájunk számára: szemtől szembe találkoztunk a NATO-val!
Gaál Antal
Képzeljék el azt az állapotot, amikor az ember bármiért kinyújtja a kezét, azt rögtön meg is kapja. Akármit elképzel magának, az már ott is van, és az égvilágon semmit nem kell tennie érte. Minek tud örülni az ilyen ember? Mi teszi széppé a hétköznapjait?
Mit kíván a magyar nemzet? Ki tudja? Mert ha valamit valóban kívánna, akkor azt már rég kiharcolta volna magának.
Őszintén mondom, kifejezetten vágyom rá, hogy valaki végre magyarázza el, mi folyik itt, a Kárpát-medencében! Valaki okos ember, aki érzelemmentesen és kellő távolságból képes szemlélni az eseményeket…
Min változtat az, hogy a svéd miniszterelnök Budapestre utazik, és tárgyalásokat folytat a magyar miniszterelnökkel? Talán csak nem nyomást akar gyakorolni? Vagy csokoládét fog osztogatni? Esetleg hoz néhány Gripent is magával az aktatáskájában?
Azt gondolom, a jelenlegi balhét még megússzák. Komoly sérülésekkel ugyan, de valahogy kievickélnek belőle, hiszen minden eszköz az ő kezükben van, tetézve a parlamentet is felülíró rendeleti kormányzással.
Egy ország határain belül is kiépíthetők egymással szöges ellentétben működő, egymástól elszigetelt állapotok. És a határokon belül is fönntartható két(?), egymásra gyűlölettel tekintő embercsoport, amelynek tagjai egytől egyik a másik bukásáért drukkolnak…
Egy csehszlovák út alkalmával egy fiatalember, Béla ült a busz volánjánál. Már ránézésre is sejteni lehetett, hogy az egekig van pumpálva az egója, ehhez ugyanakkor meglehetősen kevés észbeli képesség párosult. Mindezt nagyon hamar megtapasztaltuk.
Állandó szerzőnk lapunkból vett szubjektív idézetgyűjteménnyel búcsúzik az óévtől.
Ma azt tapasztaltam, hogy az ötszáz is nehezen ment, és ezt nagyon nem akartam tudomásul venni. Persze, mentegethetném magam, hogy éppen rossz passzban vagyok, valamiért gyöngébb fizikai állapotban, de az ember legalább önmagának ne hazudjon!
Képtelen vagyok fölfogni, hogy senki nem gondolkodik el azon, miért kezdődik minden kérdés azzal, hogy Brüsszel? Brüsszel ezt akarja, Brüsszel azt akarja, Brüsszel idejön, és belenyúl a zsebünkbe, belenéz a tányérunkba, elzárja a gázt, talán még aludni sem hagy bennünket.
Tökéletesen le vagyunk szoktatva az önálló gondolkodásról, nem kell semmiféle erőfeszítés, semmiféle energiák mozgósítása. Irány a zombilét, amikor majd gombnyomásra fogunk működni, és egy jól idomított kutya is intelligensebb lesz nálunk!