Jó lenne tudni, hírfogyasztó honfitársaim hogy vannak ezzel, mert én úgy érzem magam, olyan pocsékul és olyan mélyrepülésben, ahogy korábban még soha. Pedig gyakran gondolja az ember egy-egy minősíthetetlen történés nyomán, hogy ennél már nincs lejjebb. Ezt természetesen reménykedve gondolja magában, mert a mélypont után törvényszerűen fölemelkedés következik, de sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy mindig van lejjebb. Azon tűnődöm, az elme meddig képes ezeket földolgozni, mikor sokall be, és közli, hogy ebből elég, nincs tovább. Ezt a pontot még nem értem el ugyan, de kéznyújtásnyira vagyok tőle; ami után bekövetkezik az az állapot, hogy nagy ívben leszarok mindent, fütyülök rá, hogy mi történik körülöttem, és kizárólag a saját érdekeim által vezérelve cselekszem és döntök. Ha fiatalabb lennék, nyilvánvalóan venném a kalapom, és azt mondanám: köszönöm, elég volt, legalább az utódaim nőjenek föl egy élhetőbb világban.
Őszintén mondom, kifejezetten vágyom rá, hogy valaki végre magyarázza el, mi folyik itt, a Kárpát-medencében! Valaki okos ember, aki érzelemmentesen és kellő távolságból képes szemlélni az eseményeket, nem ül föl a napi hazugságoknak, álságos megtévesztéseknek, és reálisan képes szemlélni azt a szennyet, ami lassan eláraszt mindnyájunkat. Lehetséges ilyesmi egyáltalán?
Amióta a Magyar Hang idézeteket közöl a kormánysajtó prominenseinek világrengető mondásaiból, még inkább megerősödtem abban a hitben, hogy ilyen szemetet, ilyen gonosz és gyűlöletkeltő termékeket nem veszek a kezembe, mert égetik az ujjaimat. Ennek ellenére elgondolkodom azon, vajon mi munkálhat ezekben a szerzőkben, hogy képesek ilyesmiket leírni és publikálni. Tisztában vagyok vele, hogy értelmes emberekről van szó, nem primitív bunkókról, akkor miként képesek ennyire szélre sodródni? Mi vezérli, mi irányítja, mi befolyásolja őket, hogy a józan ész és tisztánlátás helyett ezt az utat választották? Szokták mondani, hogy igenis „van az a pénz” – de én képtelen vagyok elhinni, hogy pénzzel mindez megvásárolható lenne. Vagy ennyire naiv lennék?
Számtalan ismerősömtől hallottam, és a médiumokban is egyre gyakrabban szerepel az a kitétel, hogy azért működik még mindig és immáron 14 esztendeje a kétharmad, mert a szavazópolgárok előtt egyszerűen nincs alternatíva. Igen, értem én ezt, nem vagyok vak, látom a szaporodó mikropártokat, de itt ismét csak kérdések tolulnak föl bennem: kik azok, akik ezeket a körülményeket létrehozzák és működtetik? Mi motiválja őket? Nem látják, hogy mindez hová vezet? Vagy annyira gonosz és jellemtelen figurákról van szó, akiket a saját hasznukon és állítólagos boldogulásukon kívül az égvilágon semmi más nem érdekel? Nem foglalkoznak olyan apróságokkal, hogy ezzel a mentalitással egy ország, egy nép sorsát tapossák a sárba, viszik a szakadék felé, teszik reménytelenné sok millió ember életét? Igen, én pontosan ezt gondolom, mert nem látok ugyan be a kulisszák mögé, csak a rendelkezésemre álló információkból gazdálkodom, és a tapasztalatok alapján vonom le a konzekvenciát. Gondolom, ezt teszi millió honfitársam is, aki szintén nem érti ezt a tragikus cirkuszt, ami körülöttünk zajlik.
Amikor arról olvastam, hogy Magyar Péter is egy új párt alapításán gondolkodik, igazából már csak röhögni tudtam kínomban, és Besenyő Pista bácsi elhíresült mondása jutott eszembe: Nooormááális?? Valójában nagyon szeretnék beszélni Magyar Péterrel, és szeretném megkérdezni tőle: Ön egy okos, értelmes, jól informált ember, nem látja, hogy egy új párt megalapítása tovább szabdalja elemeire az amúgy is darabokra hullt ellenzék táborát? Elgondolkodik azon, hogy ezzel a tettével hatalmas szívességet tesz annak a pártnak, aminek a szolgálatában állt hosszú éveken keresztül? Föl tudja fogni, hogy ezért igencsak hálásak lesznek azok, akikkel most látványosan szembefordult? Vagy talán mégsem? A kérdés föltevése logikus és szükségszerű. Telekiabálja a médiumokat, a nép által vágyott, népszerű mesehőssé válik, ugyanakkor intenzíven tovább tolja a kormánypárt szekerét, stabilizálva a meglévő kétharmadot. Ezt látva ugyan mire gondolhat az ember? Vagy tényleg annyira naiv, hogy mindezekkel nincs tisztában? Ez egyszerűen képtelenség.
Ha én vezethetném egyszer a népszerű Kötöttfogás című műsort, azt kérdezném a jelen lévő uraktól: általam tisztelt, értelmes és okos emberek lévén magyarázzák már el, legyenek szívesek, mi zajlik itt és most? És mi van mindezeknek a hátterében? Mit gondolnak azokról a mikropárt-elnökökről és társelnökökről, akik a parlamentben busás fizetésért trónolva, teli szájjal ócsárolják a kormány minden megnyilvánulását, ugyanakkor a cselekedeteikkel ők támogatják a legintenzívebb módon ennek az állapotnak a fönntartását, és egy érdemleges tömegmegmozdulást sem képesek prezentálni?
Az emberben óhatatlanul is fölmerül a kérdés: tessék már mondani, akkor most ki is itt a hazaáruló? Vagy mindez, ami körülöttünk zajlik, egyszerűen törvényszerű, adódik a mentalitásunkból, ezeréves átok, vagyis nincs remény? Mégis Ady Endrének (Kertész Ákosnak, Puzsér Róbertnek) van igaza, aki A hőkölés népe című versében gyilkos őszinteséggel vall saját népéről:
Mindig ilyen volt: apró kánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.
Majd valamivel később:
Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szivét kobozzák
S ha nehányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Magyar Péterrel kapcsolatos cikkeinket itt olvashatja.
