Felbolydult a világ. Nemcsak Európa, hanem a csendes-óceáni térség országai is fegyverkezni kezdtek. E régió számára is figyelmeztető az orosz–ukrán háború, ám itt elsősorban Kína befolyásának erősödése és az Észak-Korea jelentette állandó fenyegetés az igazi kihívás. Emellett a fegyverkezés intenzívebbé válása mögött az a törekvés is meghúzódik, hogy a térség nyugati szövetséghez tartozó országai csökkentsék függésüket az Egyesült Államoktól.
Németország után a második világháború másik nagy vesztese, Japán is tabut döntött, és az év végén nagyszabású fegyverkezési programot jelentett be. Mind Berlint, mind pedig Tokiót előbb a győztes nagyhatalmak kényszerítették hadseregeik leépítésére, majd a gazdaság fellendülésével párhuzamosan maguk is beleszerettek a pacifizmusba, és védelmi kiadások emelésének forszírozása helyett inkább a szociális szférát, a jólétet erősítették. Egészen mostanáig, hiszen a világrend földrengésszerű átalakulása közepette szakítani látszanak a passzív, a mindenekelőtt az amerikai védőernyőre apelláló biztonságpolitikával.
• Hogy lett a hadsereg alkotmányos tiltásából fegyverkezés?
• Japán a világ harmadik legnagyobb katonai hatalmává válhat?
• Kik nézik rossz szemmel a japán fegyverkezést?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
