Karácsony a téglagyárban

Aki nem jön holnap dolgozni, az holnapután már ne is jöjjön, ki van rúgva! – a fenyegetés az 1960-as évek elején hangzott el Jugoszláviában egy bánáti kisváros téglagyárának művezetőjétől december 24-én. A szózatot ugyan a kemencék körül serénykedő munkások mindegyike jól hallhatta, de az csak a magyaroknak volt címezve. Ők voltak azok, akik a „múlt babonáitól megszédítve” és „nacionalista láztól hajtottan” ünnepre készülődtek. Olyan ünnepre, amely a „testvériség, egység” jelszavakat a zászlajára tűző titói rezsim szemében a kommunizmus eszméinek elárulásával volt egyenlő.

A „magyar karácsony”, ahogy a Vajdaságban nevezik az ünnepet, munkanap volt. A napilapok – még a Magyar Szó is – hétköznapi címlappal jelentek meg. A katolikusok és a reformátusok azonban egészen a hatvanas évekig húsvétkor és karácsonykor felmentést kaptak a munkavégzés alól. A Bánát szórványmagyar településeinek utcáin, terein ugyan nyoma sem látszott az ünnepi készülődésnek, de a magyar konyhákban már böjti ebéd gőze szállt, a fáskamra sarkában fenyő várakozott.

• „Én be nem megyek. Rúgjanak ki!”
• Esteledett, már díszben állt a fa, amikor a tornác felől léptek zaja hallatszott
• Ne makacskodj, Józsi, ezek most nem viccelnek

A teljes cikket a Magyar Hang december 22-én megjelent karácsonyi dupla számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!