Közmédia-körülmények

A zsarnokságban az is szörnyű, hogy hozzászokunk a rosszhoz, elfogadjuk és természetesnek vesszük az elfogadhatatlant és a természetellenest. Az Orbán-zsarnokságban például hozzászoktunk az amorf médiaviszonyokhoz. Mindenki, a rendszer ellenfelei is természetesnek veszik, hogy az adófizetőktől (az ellenzéki és a kormánypárti adófizetőktől is) lopott pénzből szőttek egy olyan propagandamédia-hálót, ami sokak számára (elsősorban a kormánypárti és a bizonytalankodó szavazók számára) áthatolhatatlan. Ez a médiarendszer egyébként elsősorban a kormánypárti szavazókat zárja el az őket is megillető pártatlan és kiegyensúlyozott, de ne szemérmeskedjünk: a hazugság nélküli tájékozódás és ezzel a felelős döntés lehetőségétől. A kormány politikáját elutasítók mostanra már-már megtanulták, erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy hiteles tájékoztatáshoz jussanak. Orbán propagandistái éppen azokra veszélyesek, akiknek a nevében felböfögik sületlenségeiket.

Ugyanakkor egy vállrándítással elfogadta az ellenzék, és hajlandó olyan közmédiaviszonyok mellett dolgozni, tevékenykedni, amely nemhogy nem bontja ki a valóság minden részletét, de olyan viszonyban van a valósággal, mint a koronavírus Karikó Katalinnal. Elfogadták mint egy állandó nehezítő körülményt, hogy a közszolgálatinak csúfolt propagandagyár által közölt hazugságokat a Rogán-minisztérium szerkeszti. „Jó, hát akkor ilyen (köz)médiakörülmények között fogunk élni” – mondják, és továbblépnek. Elfogadták, hogy az ellenzéknek négyévente ötpercnyi szereplési lehetőség jut, a maradék 3 év 11 hónap, 30 nap, 23 óra 55 percben nekik úgy is jó, ha forog az agymosógép. És ha egyszer bejut a méltóságos MTVA épületébe egy nem fideszes politikus, akkor meg arról kérdezik, hogy milyen közlekedési eszközzel érkezett. Lett volna rá háromszor négy évük, hogy lerombolják az MTVA által felállított rendszert. Sok jogi ziccer is kihasználatlanul maradt, és tudom, hogy nem kellemes dolog mindennap megveretni magunkat az MTVA kidobóembereivel, de ha ez kell hozzá, hogy felhívják erre a tarthatatlan helyzetre a figyelmet, akkor bizony vállalni kell ezt is. Ha meg ehhez nem fűlik a foguk, akkor engedni kell átvenni a terepet olyanoknak, akiknek akár a testi épségük sem drága. Annyi szép szakma van, nem muszáj egy életen át ellenzéki politikusnak lenni.

A válaszokat a Magyar Hang március 11-én megjelent, 2022/11. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online