Legyen szavunk hozzá

Dévényi István remek írásában („Jó, hát akkor itt fogunk élni”, Magyar Hang, 2023. 08. 04.) csupa hasznos tanácsot ad az ellenzéki pártoknak, hogy mit kellene tenniük, hogyan kéne társadalmi bázist építeniük, szervezetet fejleszteniük, hogy majdan, valamikor a távoli jövőben legyen esélyük leváltani az immár 2040-ig tervező miniszterelnököt és zsoldoscsapatát.

A szerző természetesen abból indul ki (amiben én nem vagyok ennyire biztos), hogy az ellenzéki pártok vezetőiben és tisztségviselőiben van ilyen ambíció. Tartok tőle, hogy ez nem teljesen megalapozott feltételezés: egyesek híján vannak az ehhez szükséges képességeknek, mások remekül elvannak ilyen-olyan parlamenti és önkormányzati állásokban vagy párttisztségekben, megint másokat kilóra megvett (vagy valamivel megzsarolt) a hatalmi gépezet – mint ezt politikusok-politológusok gyakran sejtetik is.

Félretéve a talán nem teljesen megalapozatlan gyanút, az alábbiakban kiegészíteni szeretném Dévényi úr ajánlásait, mivel úgy vélem, hogy az úgynevezett ellenzék harmatgyenge teljesítményét nemcsak saját (bőséges) hibáik és hiányosságaik okozzák, hanem a Fidesz és a kormány mögött álló finckelsteini-habonyi-rogáni agytröszt által működtetett, mindent átható, óriási pénzekkel támogatott propaganda, az akár goebbelsinek is mondható agymosás is, amely egyrészt állandó ellenségképzéssel, másrészt folyamatos öndicsérettel sikeresen hozott létre és plántált pár millió választópolgár elméjébe egy alternatív valóságot.