Ideges a hangulat Moldovában. A szomszédos Ukrajnában háború dúl, és Európa egyik legszegényebb országának előbb több százezer menekültet kellett befogadnia, majd egy idő után a nyugati fegyver- és üzemanyag-szállítmányok egyik tranzitútvonalaként vált érintetté. Közben a front is közeledik a határhoz, és csak fokozza Chisinauban az izgalmakat, hogy Moszkva egyre nyilvánvalóbban el akarja foglalni Ukrajna délnyugati részét is, és így az orosz csapatok elérkeznek Moldovához. Kérdés, hogy megállnak-e a határnál. Bonyolítja a helyzetet, hogy 1500 orosz katona eleve ott van már három évtizede Moldovában, pontosabban az 1990-es évek elején rövid polgárháború után elszakadt Dnyeszter-melléken.
Az eleve oroszbarát területen az elmúlt napokban felforrósodott a helyzet, miután a szakadár alakulat központjában, Tiraszpolban kézi páncéltörő gránátvetővel lőtték a belbiztonsági minisztérium épületét, robbantások rongálták meg a térségben sugárzó orosz nyelvű rádió antennáit, illetve támadás érte a szakadárok egyik katonai alakulatát. Még aggasztóbb, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaság belügyminisztériuma szerint drónokat indítottak, illetve tüzeltek is Ukrajna felől Cobasna falu irányába, ahol Európa legnagyobb lőszerraktára található. A Dnyeszter-melléken ezért bevezették a vörös szintű terrorkészültséget, nem tartják meg május 9-én a győzelmi parádét sem, és katonai ellenőrző pontokat állítottak fel. Magasabb készültségi fokozatba helyezték az orosz alakulatokat és a szakadár állam mintegy 7 ezres hadseregét is, emellett előkészületeket tettek az orosz katonák családtagjainak evakuálásához.
S ha mindez még nem lenne elég, akkor ehhez jön, hogy az utóbbi években Moldovának eleve feszültté vált a viszonya Oroszországgal. Chisinau ugyan éppen a kényes helyzet miatt nem csatlakozott az Oroszországgal szemben hozott szankciókhoz, ennek ellenére folyamatos tárgyalásban áll a Gazprommal a vásárolt gáz kifizetése körüli problémák miatt. De növeli a feszültséget az is, hogy Maia Sandu államfő be-beszól Moszkvának. Előbb az oroszok szemében kiemelt szimbólumnak számító Szent György-szalag viselését tiltotta be néhány keresetlen mondat kíséretében, majd demonstratívan benyújtotta az Európai Uniónak a csatlakozás első lépésének számító kérdőívet. Tagság persze ebből még egyelőre nem lesz, de arra jó, hogy idegesítse Moszkvát. Az meg már nemcsak a Kremlt, de Kijevet is aggasztja, hogy Sandu megint elővette a Romániával egyesülés kérdését, amely elé Bukarest aligha gördítene akadályt.
Ebben a helyzetben a háború közeledése, ha lehet, még aggasztóbb, és a Dnyeszter-melléki akciókat sokan már annak előjátékaként értékelik. Kiknek állhat érdekében a feszültség fokozása, és belesodródhat-e Moldova a háborúba? Az ukránok érthető módon Oroszországra mutogatnak, és azt sugallják, hogy a forgatókönyv ugyanaz lenne, mit a Donbasz két szeparatista népköztársasága esetében. Moszkvából is el-elhangzanak olyan kijelentések, amelyek ezt támasztják alá. Így például a háború második szakaszának céljairól beszélő Rusztam Minnikajev tábornok is szóba hozta az orosz ajkú lakosság helyzetének romlását. Szintén ukrán részről az is felmerült, hogy a Dnyeszter-mellékről is támadnák az oroszok Odesszát, ám az itt lévő állomány ehhez kevés. Mint ahogy az sem tűnik logikusnak, hogy az orosz erők megtámadják Moldovát, már ha egyáltalán eljutnak a határig. Az viszont már orosz érdek lenne, hogy legyen összeköttetés a Dnyeszter Menti Köztársasággal, a többi pedig a helyzet alakulásától függ.
A provokáció Moldova orosz ajkú lakói szerint érdekében állhatott akár Chisinaunak is, Sanduék ugyanis így a terrorveszélyre hivatkozva elkerülhetik a győzelem napi megemlékezések körül várható feszültséget. Tiraszpol ukrán diverzánsokról beszél. E verzió mögött is van logika, hiszen ezzel második frontot lehetne nyitni, ami erőket vonna el a Donbaszból. De ez a logika működhet orosz részről is, hiszen a helyzet destabilizálódása esetén ukrán erőket kell máshonnan a moldovai határ mellé csoportosítani. A Dnyeszter-mellék lakossága mindenesetre nem várja sem az ukrán, sem az orosz csapatokat, még kevésbé a románokat, hiszen ebben a helyzetben ez is egyre gyakrabban felmerül. De a szeparatista alakulat félmaffiózó politikai vezetése sem, hiszen nekik tökéletesen megfelel a jelenlegi helyzet. Még egy kiterjedt autonómiát is elfogadnának Moldován belül, csak a biznisz menjen. Egyelőre tehát csak az biztos, hogy Moldova körül is növekszik a feszültség, amelynek növelése egyszerre érdeke is, meg nem is az érintetteknek. De hát ilyen a háború.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/19. számában jelent meg május 6-án.
