Kevés ellentmondásosabb figurája van a britek második világháborús történelmének Neville Chamberlainnél. Kritikusai szerint a miniszterelnöki tisztséget 1937 és 1940 májusa között betöltő konzervatív brit államférfi túlságosan naiv és engedékeny volt Adolf Hitlerrel szemben, asszisztált a Führer korai agressziójához, miközben még csak észre sem vette az ébredező fenevadat. Az ellenpólus szerint ugyanakkor az örökös békevágya mögött a háború folyamatos elkerülése húzódott meg, diplomáciai sakklépéseivel pedig időt nyert Nagy-Britanniának arra, hogy még jobban fel tudjon készülni a nácikkal szembeni elkerülhetetlen háborúra.
Chamberlain engedményeken alapuló diplomáciájának csúcspontja az 1938. szeptember 29-én müncheni konferencia volt, ahol az olasz fasiszta diktátor, Benito Mussolini „közvetítésével” a Csehszlovákiát bekebelezni készülő Hitlerrel, valamint Édouard Daladier francia miniszterelnökkel közösen abban állapodtak meg, hogy átengedik a náciknak a szudétanémet észak-csehországi területeket, abban a reményben, hogy ez lesz Hitler utolsó területi követelése. Tudjuk, nem így történt.
Erről a diplomáciai szempontból kiélezett és puskaporos helyzetről, és ami még érdekesebb, az események hátteréről készült most nagyjátékfilm, amely Robert Harris München című 2017-es regényét vitte a vászonra. Chamberlaint az a Jeremy Irons alakítja, akit alapból foglalkoztatott a téma, és már azelőtt sokat beszélt róla Harrisszel, mielőtt megfilmesítették volna azt.
• Hogyan vélekednek Neville Chamberlain külpolitikájáról a történészek?
• Mit gondol a konzervatív brit miniszterelnökről az őt megformáló Jeremy Irons?
• Mi az 1938-as müncheni konferenciáról készült alkotás legfontosabb üzenete a rendező, a német Christian Schwochow szerint?
• Miért került fiktív szál a történetbe, és vajon van-e valóság alapjuk?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
