Orbán Dávid-harca

Körbeértünk. Olyannyira elfogyott az ellenzék, hogy Orbán Viktor már kreálni sem képes újat, márpedig ellenség nélkül nincs konszolidált, keresztény-konzervatív, polgári hatalomgyakorlás, mint falat kenyér, úgy hiányzik a NER világára acsarkodó belföldi fenyegetés, amelytől a mélyen tisztelt úgy a kormánypárti szavazó, mint a haza és a nemzet meg lesz védve. És mivel a választói emlékezet közismerten rövid, a kormánypárti is, így a miniszterelnök az őszi politikai évadot nyitó elmélkedésében egyszerűen csak elővette az egyik legelső fideszes toposzt – ezért mondom, hogy körbeértünk.

Tudniillik, hogy a honi jobboldal el van nyomva. Kisebbségbe van szorulva. Dávidként küzd a Góliátjával. A kormányfő ugyanis, minekutána megismerte az előző választás „guruló dollárok” munkacímmel megrogánosított ügyének nyilvánosságra került részleteit – persze szigorúan csak azt és annyit, amit mi, eccerű médiafigyelő honfitársai is megismerhettünk (igen, jól teccen sejteni, irónia) –, arra a következtetésre jutott, hogy a baloldal pénz, paripa, fegyver tekintetében súlyos fölényben volt, a Fidesz pedig irgalmatlan ellenszélben hozta az újabb, a Holdról is látható, soha nem volt mértékű kétharmados győzelmét. Welcome back to 1990-es évek!

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 1-jén megjelent, 2023/35. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!