Somlyó Zoltán magányáról szólnak életrajzai, erről tanúskodnak versei is. A 140 évvel ezelőtt, 1882. június 22-én született költő mintha csak két világ határán állt volna. Még erős hatással volt rá a szecesszió és Reviczky Gyula költészete, de már az új század nyelvét igyekezett megtalálni, az Új Idők mellett jelentkezett verseivel a Nyugatban is.
Kétségkívül igaz, hogy Somlyó legszívesebben a saját útját járta, ez pedig megjelent a műveiben is, de magányos harcosnak azért nem volt mondható. Hiába, hogy egyik legismertebb versének hőséhez, a Jajgató Feliciánhoz próbáltuk hasonlítani őt: „Álmai is vannak néha: szörnyű hidakon megy át. / S ha fölébred, átzokogja a siralmas éccakát. / S másnap reggel újra, újra... jajgatásban nincs hiány. / S ha valaki rámosolyog – nevet a malicián. / Szegény, jó Felicián.”
• Hogyan rajzolta meg Somlyó Zoltán portréját Kosztolányi?
• Valóban Juhász Gyula árnyékában járt a költő?
• Mire vágyott halála előtt alig egy évvel Somlyó?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
